A jegypénztárak előtt reptéri fegyelem és hívórendszer, a büfékben előre váltott jegyekkel lehet fizetni, ettől szinte sorbanállás mentes, egy pohár bor 1500, egy pohár noname pezsgő 9000 Ft, igaz a jegy sem olcsó, viszont legalább drága. A 2000 fős nagyterem 65-70%-a telt meg, a jegyeket valami sajátos rend szerint osztották ki, üresen hagyva teljes és fél szektorokat. A közönség tizede európai ill.amerikai, ezek üzletemberek vagy idősebb házaspárok, a helyiek családostul jöttek, fegyelmezett gyerekekkel. Tisztaság van, a nagy többség jólöltözött, 1-2 sportcipős-farmernadrágos nézőt látni, többségükben fehérek. Hostesslányok ülnek a bejáratoknál és ugyanúgy ugranak, mint otthon, ha valaki kép- vagy hangfelvétellel próbálkozik. Cukorkacsörgés, beszélgetés, mobiltelefon-belecsörgés, izgésmozgás, köhögőkórus nincs. Mozart g-moll szimfóniájának minden tételét taps követi, talán mert a Fesztiválzenekar csodálatosan szól és mert itt így szokás. A hangosbeszélő pontosan közli a szünet időtartamát, a folyosókon és az aulában a hátrelévő időt is. Bruckner befejezetlen szimfóniája igazi zenei ünnep, itt is fel-felcsattan a taps a tételek között, ám a harmadik tétel után valamiért tapsban kitörő egy szem embert lepisszegik. A 9 kürtös 3 sorban a karmester előtt kap helyet, a 10 cselló pedig hátrébb, kettesével a fafúvósok mellet egészen fel a nyolc nagybőgőig. Gyönyörően szól! A végén az emelkedett befejezést azonnal agyoncsapja egy BRAVÓÓÓ bekiabálás, majd az azt követő lelkes, de nem ütemes taps (az úgylátszik Rákosi pajtás óta hungarikum). Néhány ember itt is a ruhatár felé nyomul, de a többség marad és ünnepel és megkapja Bach Air-jét. Az Air. A d-dúr szvit népszerű részlete talán a zeneirodalom egyik legtöbbet feldolgozott darabja, élőben utoljára a Bach maratonon Varnus Xavértól, előtte ugyancsak tőle és Lajkó Félixtől hallottam, de ez a mai különösen jólesett, mert a darabot eredeti, nemes egyszerűségében mutatta meg, leszedve a népszerű feldolgozók által ráragasztott giccses-szirupos negédeskedést. Kifelé jövet egy angol társaság beszélgetését csípem el. A lényege annyi volt, hogy Ázsiába kellett jönniük ahhoz, hogy végre halljanak valami jó európai klasszikust!