A február 13-tól három estén is elővezetett Figaro játékossága újrafogalmazza az operarendezés eddigi tankönyveit. – Szó sincs anyagi kényszerről. A közönséghez igazodunk azzal, hogy a muzsika együtt él a színpaddal, az énekesek pedig a zenészek között játszanak. Tulajdonképpen a műfaj vált identitást, hiszen a koncert is metamorfózison esik át, ahogy követi a folyamatos ruha- és szerepváltásokkal operáló alapmű szüzséjét – mondja elöljáróban Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója. – A színházból koncert, a koncertből pedig színház lesz, ebből születik az erotikus varázslat – jelenti ki Fischer. Fischer tudatosan ragaszkodik a színházi attitűdhöz. Elmondása szerint ez a hungarikumszámba menő kísérlet több, mint a mostanság divatba jött félig szcenírozott előadásmód: „A játék a zenészekre éppúgy hatással van, mint az énekesekre és a közönségre, ettől lesz egyedi élménnyé az egész.” A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a karmester-rendező a színpadon helyezi el a zenekart, az énekesek és a muzsikusok egyenrangú részei a produkciónak, ő maga pedig, valódi karmesterként, kotta nélkül vezényli a négyfelvonásos művet. Az egész show-nak természetesen a mozarti muzsika a sava és borsa. metropol.hu