Harmadik napunkat töltjük Dvořákkal és kezd megfogni minket a szerény ártatlansága. A reggeli próba bővelkedett meglepetésekben. Mikor megkérdeztük, hogy adunk-e ráadást, Fischer Iván előhúzott egy morvai duetteket tartalmazó könyvet (amelyeket egyébként két hegedűművész és a zenekari könyvtáros Gátay Tibor hangszerelt), majd lefénymásolta és szétosztotta a zenekar hölgytagjai között, akiket megkért, hogy maradjanak még a próba után és énekeljék el a duettet. Legnagyobb meglepődésemre mindenki izgatott volt a lehetőségtől, hogy énekelhet! (Arról nem is beszélve, hogy a zenekari szakszervezetek korában nagy ritkaság, ha maradni kell próba után.) Így Dvořáknak ez a rövid, ugyanakkor rendkívül ártatlan és megérintő morvai duettje lett a ráadás, amit a zenekar tagjai énekeltek el: a mű zajos sikert aratott, amit ismét álló ovációval fogadott a közönség. Úgy érzem, hogy ez az egyik legnagyobb varázsa a Budapesti Fesztiválzenekarnak: mindig szívesen vállalja a kockázatot és improvizál. Vladimir Fanshil Fischer Iván asszisztens karmestere

További bejegyzések:

Második nap Negyedik nap Ötödik nap