„A Fesztiválzenekar egy ország kulturális hírnevét tartja olyan magasan, ahol évszázadok óta méltán helyezkedik el, s nincs az az aktuálpolitika, amely lerángathatja onnan. A Fischer Ivánok, Sebestyén Márták, Komlósi Ildikók és Cser Krisztiánok miatt magyarnak lenni egy koncertteremben olyan, mint Meryl Streepnek lenni egy Oscar vagy Golden Globe-átadón – hozzá vagy szokva. Kinyílnak az ajtók, és az emberek felállva tapsolnak” – írja a Fesztiválzenekar közönségének egyik tagja, az évek óta Londonban élő Sáfár Gergő, és ezzel egyértelműen a zenekar európai turnéjáról megjelent nemzetközi kritikákra rezonál.
A BFZ legutóbbi Bartók-projektjében (A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi) rendhagyó módon egy kifutó szelte ketté a színpadot. A Gergye Krisztián Társulatával kiegészülő produkcióval másfél hétig turnéztak Katowicében, Brugge-ben, Dortmundban és Londonban. A koncertkörút repertoárján szerepelt emellett A kékszakállú herceg vára Komlósi Ildikó (mezzo-szoprán) és Cser Krisztián (basszus) szólójával, a Kossuth-díjas népdalénekes Sebestyén Márta pedig a zenekar népi együttesének (Kádár István, Szabó András és Fejérvári Zsolt) kíséretében vette le a lábáról a közönséget.
A Fesztiválzenekar Brugge-ben három újszerű koncertet is adott, amit minden alkalommal álló taps követett. Fischer először felvezetésképp egy pszichológussal beszélgetett A kékszakállú herceg vára lelki mélységeiről, másodszor Bartók fonográffelvételeit játszotta le egy táblagépről, miközben a gyűjtés folyamatáról mesélt, a harmadik koncerten pedig humorosan adta elő A csodálatos mandarin történetét a közönségnek, miközben a zenekar bemutatta a darab legfontosabb epizódjainak témáit. A hatás nem maradt el.
Csillaghullás, kábulat
„Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar igazi mestere Bartóknak, úgy érzik a zenéjét, mint senki más” – olvasható az egyik lengyel kritikában. „A BFZ nem előadja, hanem lélegzi Bartókot. Nagyon ritkán lehet a zene ilyen szintű megértésével találkozni a világon” – írják egy másik lengyel beszámolóban. Ugyancsak a katowicei koncert után olvashattuk, hogy „Fischer Iván a 21. század egyik legkiemelkedőbb karmestere”, „a megújuló európai zenei nyelv tolmácsolására pedig álmodni sem lehetne jobb együttest”.
A The Art Desk „felejthetetlen magyarok” címmel közölt ötcsillagos kritikát a zenekar londoni fellépéséről, melyről azt írták: jóval több volt, mint egy kiváló, magával ragadó koncert. A zenélés színtiszta örömét élhette át a közönség. „A zenekar összhangzását csak csodálni lehet, egyszerűen nincs gyenge láncszem köztük” – fejtették ki. A The Guardian szerint „gondolatébresztő és felvillanyozóan élvezetes” volt a koncert, amelyet szintén öt csillaggal jutalmaztak. A Bachtrack a zenekar „makulátlan játékáról” írt, a Cutting Edge kiemelte a fényes, magával ragadó rézfúvósokat, a fafúvósok technikai felkészültségét és eredetiségét, a vonósok érzékenységét és a végig kiegyensúlyozott partnerként jelen lévő ütős szekciót.
A kékszakállú előadásáról így írtak a lapok: „A zenekar a szivárvány minden színében tündökölt. Soha életemben nem hallottam megszólalni ennyi színt, amihez tökéletesen illeszkedett Cser Krisztián csodálatos, bársonyos basszusa, és a fenomenális mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó. Kábultan jöttem el a koncertről, és még mindig nem hiszem el, amit hallottam.” „Elképesztően transzparens és részletgazdag előadás volt, egy sziporkázó Kékszakállút hallhatott a közönség a Fesztiválzenekar előadásában, amelyet megérdemelten emlegetnek a világ tíz legjobb szimfonikus zenekara között” – írta az Opera Today.
Újabb toplistás hely
Míg a zenekar turnézott, a brit Gramophone magazin a tíz legjobb frissen megjelent lemez közé választotta a Fesztiválzenekar legújabb felvételét Mahler 3. szimfóniájával. A teljes lista itt elérhető.
