Nagyon emlékezetes marad számomra 2011-es dél-amerikai turnénk, amikor a Teatro Colónban léptünk fel Buenos Airesben. Elkezdtük játszani Stravinsky Tangó című darabját, közben hátrébb toltuk a kottaállványokat, hogy csináljunk egy kis helyet a színpadon. Fischer Iván odafordult a közönséghez, hátha van valakinek kedve tangózni.

A morajló nevetést követően senki nem állt fel, hiszen a helyzet váratlan volt, és Stravinsky darabja sem igazán argentin tangót idéz. Mi viszont Ivánnal előre megbeszéltük, hogy egy bizonyos ponton Fekete Zoli leteszi a brácsáját, odasétál hozzám, és fölkér táncolni. Előrementünk a zenekar előtti sávba, és a híres táncművész, Kulik Johanna által betanított koreográfia szerint táncolni kezdtünk. Nem voltunk profi táncosok, komolyan fel kellett készülnünk előtte. (Azóta mindketten rendszeresen járunk tangótáncestekre – milongákra –, ami igazán nagy élvezet.)

A közönség már az első lépéseknél értékelte a produkciót – óriási volt a siker! Mindez Iván ötlete volt, aki egy reptéri beszélgetés során meghallotta, hogy mindketten szeretünk és valamennyire tudunk is tangózni, amiből arra jutott, hogy ha már az argentin tangó városába megyünk, mi, magyar muzsikusok is mutassunk belőle egy kicsit a helyi közönségnek.

2019-ben a Müpában és az amszterdami Concertgebouwban már egy teljesen új tangókoreográfiával léptünk fel.

A fotót Máté Gábor készítette.