Beletapsolni az A-dúr klarinétversenybe a tételek között?! Na, de kérem… Kész, ezzel nagyjából el is mondtam minden negatívumot a Budapesti Fesztiválzenekar Mozart-koncertjéről, melyet május 8-án este volt szerencsém hallani. (Playliszt, Mona Dániel)
Mint ahogy arra is nagyon jó rácsodálkozni a BFZ műsorfüzetei alapján, hogy mi történt a társművészetekben vagy a történelemben az adott koncerten elhangzó mű születési évében, azt még érdekesebb összevetni, hogy egyes szerzők épp hol tartottak életművükben ugyanabban az időpontban. És még talán ennél is jobban elmélyít egy évszám vagy egy komponista rejtelmeiben az a fajta metszet, amelyet Fischer Iván talált ki legutóbbi hangversenyük koncepciójaként. Mozart három művét tűzte műsorra, méghozzá a szerző halálának évéből, 1791-ből. Egy esten hallani egy szerző három arcát, vagyis egy szerelmi operaáriát, egy versenyművet és egy halotti misét, önmagában is izgalmas, hát még, ha a művek egyazon évből valók.
A koncert másik különlegessége a két hangszeres szólista volt, akik maguk is a zenekar tagjai. Szimpatikus megoldás, és egyben nem hagyja elszokni a muzsikusokat, hogy az együttes időről időre saját zenészeiből emel ki szólistákat. A hangversenyt nyitó, Per questa bella mano kezdetű áriában a basszus énekes mellett a nagybőgő kapott szólisztikus szerepet. Fejérvári Zsoltnak nem volt könnyű dolga, hiszen hangszere viszonylag ritkán kap ilyen lehetőséget. Ráadásul Mozart nem a tipikus szóló nagybőgő állásokkal látta el a szólamot, hanem kihasználta a hangszer terjedelmének széles skáláját. A szólistaságon a basszistával osztozó bőgő gyakran beleolvadt a zenekari hangzásba, de valójában épp annyira emelkedett ki, amennyire kellett. Az A-dúr klarinétverseny szólóját Ács Ákos fújta, aki több mint tíz évvel ezelőtt is állt már zenekara élén ebben a darabban. Játéka olyan, mintha a gondolatait egyenesen és torzulás vagy kompromisszum nélkül klarinéthanggá tudná konvertálni. Dermesztően leheletvékony pianók, öblös hangzások az alsó lágéban, világos kezdettel, tartalommal és kicsengéssel rendelkező hangok, hibátlan intonáció és kidolgozott, fantáziadús virtuozitás jellemezte.
