Azért indítottuk el Karanténpercek című sorozatunkat, hogy ezekben a nehéz napokban se távolodjunk el egymástól. Muzsikusainkat kérdezzük arról, hogy élik meg a koronavírus-járvány miatt kialakult új élethelyzetet. Hogy változott meg az életük? Találnak-e benne pozitívumot? Milyen zenét ajánlanak Önöknek? Hogy alakultak át a muzsikálási szokásaik? Fogadják szeretettel Liptai Gabriella csellóművész válaszait.
Milyen zenét ajánlanál a közönségnek a bezártság idejére? Te mit hallgatsz, mit játszol szívesen, hogy jó legyen a hangulatod?
Nem ajánlanék konkrét zenei stílust, szerzőt vagy előadót. Inkább azt, hogy lássuk meg, találjuk meg a zenehallgatással azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek nekünk ebben a váratlan, soha nem volt, ijesztő helyzetben. Számomra mindig nehéz volt visszahallgatni azokat a kamaraprodukciókat, amelyekben játszottam. Most, a Karanténkoncertekre készülve rá tudtam venni magam ezek meghallgatására. Érdekes tapasztalás...
Mivel pótolod a zenekarral töltött időt? Kivel, hogyan zenélsz otthon?
Intenzív gyakorlással, ami nem feltétlenül a rá fordított időben jelentkezik, hanem egy másik hozzáállásban, figyelemben, hisz az érettségire készülő, és az első osztályos gyermekeim mellett van teendőm bőven. Amikor nem én, akkor a nagyfiam tölti be az otthonunkat kedvenc zenéi erőteljes hangerőn való hallgatásával, vagy gitárjátékával.
Tanultál valami újat a karantén alatt? Lettek esetleg új szokásaid?
Két hónapja fordult fel az életünk. Gyakorlatilag minden új, ami körülvesz. Az is, ahogyan és amilyen gyorsan alkalmazkodunk. Új szokásokat alakítunk ki, és ehhez nem kellett elutazni a világ másik végére, hanem saját otthonunkban kell mindezt megvalósítani. Mégsem könnyű...Ilyen pl. a kislányommal való mindennapos tanulás. Neki meg kell szoknia, hogy az anyukája lett a tanítónénije, és nekem hirtelen egy új szerepben kell otthonosan mozognom, lehetőleg nem rombolva az eredeti anya-lánya kapcsolódásunkat. Arra is rájöttem, hogy az itthoni tanuláshoz megfelelő tér is kell. A konyhaasztal körül nem igazán tud egyikünk sem a tananyagra figyelni. Ezért egy nagyobb átrendezést is csináltam a házban.
Mi hiányzik most a legjobban?
Hiányoznak a személyes találkozások a barátaimmal és az édesanyámmal. Hiányzik az ölelés, a közös kis ünnepeink, és természetesen a zenekari muzsikálás.
Mi a jó a karanténban?
Hatalmas öröm látni a gyermekeimet együtt játszani a nagy korkülönbség ellenére. Jó, hogy minden nap én főzök nekik. Amikor nem, akkor a nagyfiam készít nekem valami egyszerű, de számomra annál istenibb vacsorát. Ez elmondhatatlanul jó érzés! A karantén szituáció arra is nagyon jó, hogy megmutatja, ki a barát, ki van mellettem támaszként, és azt is, hogy mi az a legtöbb, legjobb, amire képes vagyok.
Kövessék Karanténestjeinket is! Minden nap 19:45-től jelentkezünk honlapunkon és Facebook-oldalunkon is. Ha támogatni szeretnék sorozatunkat, örömmel fogadjuk.
