Talán harminc éve már, hogy koncerten szólt, akkor is csak a Rádió 6-os stúdiójában. Ma már 32-szeres lassításban bárki lekottázhatja a madarak énekét, elképesztő, hogy a presto tempó százhuszonnyolcadjaiban csicsergő dallamokat Messiaen pusztán fülelve írta le. Arról nem beszélve, mennyire eredeti, előzmény nélküli zenei anyagot formált belőlük... Fischer Iván, akinek nem igazán vadászterülete, példás önfegyelemmel realizálta a Géniusz káprázatos zenéjét, a Fesztiválzenekar szólistáinak nevét egyenként kéne felsorolni. A két kürt, a trombita és a basszusklarinéttal tömbösített fafúvók kórusát a gongok mennydörgése alapozta meg, a zongora ördöngös gesztusait fantasztikus invencióval robbantotta be a szédületes billentésű Roger Muraro. Kölyökkutyakorunkban ez a mű térített a kortárs zene irányába, évtizedekkel előzte meg az ötvenes évek, Boulez-Cage-Stockhausen fémjelezte zenei forradalmát és törvényszerűen vezérelt az up to date jelenségek felé. Az Egzotikus madarak-at követte a zongora- és az orgona-művek, a Trois petites liturgies, a Turangalila és a Szent Ferenc, de az első szerelem inprintingje feledhetetlenné tette ezt a ma is elképesztő darabot. A mostani tizenkét perc elementáris élménye lehetetlenné tette a koncert további hallgatását, inkább bandukolni kellett a Duna-parton, hallgatva a bensőnkből szóló tavaszi madárhangokat. http://toptipp.hu/zene/kortars.htm#oiseaux