Rimszkij-Korszakov az Ezeregyéjszaka meséit felidéző, nagyszabású darabját általában hatalmas, extrovertált, biztos sikert ígérő darabként szokták kezelni. Fischer azonban feje tetejére állítja, kifordítja, és a zene rejtélyeit, csodáit hangsúlyozza. Szindbád hajójának hányódását a tengeren általában vészjóslóan, fenyegetően szokás megjeleníteni, Fischer viszont - gondosan kontrollálva a zene dinamikus áradását – halk kezdésként mutatja be, amelyből fokozatosan bontakozik ki az emberi képzelet tájain át vezető utazás. Az előadás arra emlékeztette hallgatóját, hogy a darabot keretező narratíva szerelmi történet, amely az ifjú herceg és hercegnő szerelmének bimbózását, majd szerelmi gyönyörét meséli el, és a mű békés utójátékában eljut a feloldáshoz. A BFZ a világ legjobb zenekarainak egyike, játéka egészen kivételes: az összes fontos hegedű- és hárfaszóló ragyogóan szólalt meg, és minden, Kalender herceg nosztalgikus fafúvós-motívumait is beleértve, gyönyörű megformáltsággal és árnyaltan szólt. A hangverseny első félidejében is történtek csodák. Nyitószámként Brahms Tragikus nyitánya hangzott el, amely a vége felé már-már félelmetesen intenzívvé vált. A nyitányt Lalo Symphonie Espagnole-ja követte, Renaud Capuçon szólójával. A darabot általában nem minden részletében szokták súlyosnak tekinteni, ebben az előadásban azonban minden sziporkázása és kecses könnyedsége mellett teljesen komolyan vették. Capuçon férfias hangon, virtuóz technikával, és fantasztikus nemességgel játszott. Fischer rendkívüli finomsággal hozta ki Lalo hangszerelésének szépségeit. Nagy koncert volt. Tim Ashley, guardian.co.uk