Soha rosszabb januári évindítást a "szenvedéllyel rajongott" Academy of St. Martin in the Fields koncertjénél, melyet Sir Neville Marriner vezényelt. Az áprilisban 88. életévét betöltött "brit 'csodaöreg' máig friss szelleme éppen a zenei folyamat fesztelen, de mindvégig biztos kezű irányításában érhető tetten" - írta kritikusunk. A kamarazenekarral már több baj akadt, elsősorban az összjáték tökéletessége hagyott némi kívánnivalót maga után. "Leginkább a rezes szekcióból (a koncert első száma, majd a második részt kitöltő Újvilág szimfónia előadása során) egészen problematikus teljesítmények is kihallatszottak. Az összbenyomás mégis a legelső pillanattól kedvezőnek bizonyult." A február zászlóshajója a Budapesti Fesztiválzenekar Mozart-maratonja volt, ahol Rados Ferenc is fellépett. Kritikusunk szerint "Rados Ferenc mindannak tökéletes ellentéte, amit a mai világban egy zongorista-sztártól elvárunk. Magabiztosságnak nyoma sincs benne, szinte félénken botorkál a pódiumra, mosoly nélkül biccent. Mintha izgulna. Aztán melléüt. Nem sokszor, de mégis. ... Ami azonban mindennek dacára létrejön, maga a csoda. Az előadó-művészet felső foka." A márciusi tavaszi szél olyan muzsikusokat fújt ide hozzánk mint Esa-Pekka Salonen, Maxim Vengerov, aki hegedűjével, tanítványával, sőt karmesterpálcájával érkezett, és itt járt Charles Dutoit is a Royal Philharmonic Orchestrával, mely koncert szólistája Baráti Kristóf volt. És akkor a Kobayashi-Ken Ichiro dirigálta hangversenyről még nem is esett szó! A teljes cikk megtekintéséhez kérjük kattintson az alább linkre: http://fidelio.hu/klasszikus/magazin/melyik_volt_az_ev_klasszikus_koncertje_2012