Murice Abravanel és a Utah Symphony Orchestra felvétele óta ez a mű általam hallott, legkáprázatosabban szóló előadása. Fischer lemezén bársonyos hegedűszólamokat (az első és a második hegedűket bal- és jobboldalra osztja), meleg és telt fúvóshangzást és izzó rezeseket hallunk. De Fischer Mahler-első szimfónia tolmácsolása több egyszerű zenekari jutalomjátéknál. Érzékeny és egyedülálló interpretáció ez, amelynek érzésem szerint – jóllehet hatszor meghallgattam – még mindig csak a felszínét sikerült megkapargatnom. Az első tételre hosszú árnyékot vet Wagner. A kezdet a vadászok távoli trombitaszavával egy erdei jelenetet idéz fel. A kürtök egy másik természeti képet visszhangoznak, A Rajna kincse nyitóhangjait. Fischer tempóit jól jellemzi, hogy amikor Mahler a Vándorlegény-dalokból idéz, a karmester olyan tempót vesz, hogy a szöveg énekelhető legyen. Ilyen módon a dallam nem vontatott, inkább egy kicsit gyorsabb, mint amit az utóbbi években megszoktunk. Fischer frazeálása inkább édeskés, mint földszagú. A dallam átvezetései a Siegfried-idillt idézik az eszünkbe, míg a következő passzázs Siegfried rajnai útjának színeit. Vajon Mahler valamiféle straussi módon önmagát tette meg saját szimfóniája hősének? A második tétel A részében Fischer bordallá formálja a dallamot. „Trink', Gunther, trink'! Dein Bruder bringt es dir!” énekli Siegfried az Istenek alkonya III. felvonásának 2. jelenetében. A tétel gyönyörűséges utalásokkal teli B része után az A szekció visszatérése játékos. A harmadik tétel elejének nagybőgőse már-már kísérteties nyugodtsággal kezdi el a tételt – mintegy árnyékot vetve az egész A-részre. A klezmer-epizódoknak Fischer valami rögtönzésszerű hangulatot ad, a B-rész Fischer kommentára szerint egy Schubert dalt- talán a Hársfát idézi emlékezetünkbe. A zárótétel vad, temperamentumos kezdete Beethoven kilencedik szimfóniájának ugyancsak negyedik tételét visszhangozza. A tétel B-része a karmester tolmácsolásában nyugodt-romantikus hangú, Fischer talán az eredetileg öttételes mű, a szerző által később kihagyott Blumine tételével való hasonlóságot akarta hangsúlyozni. A szimfónia zárótémájának megjelenésekor megszólaló vad harmóniák mintha Schönberg hatását mutatnák. A B-rész visszatérését az erdő színei hatják át, először halkan, később hangosan halljuk őket. A zárótéma végső visszatérésekor impozáns, mintha maga a természet szólna hozzánk. Így végződik ez a döbbenetes és egyéni Mahler-első. A CD-réteg hangzása telített és kiegyensúlyozott, de egy kicsit ködös. Az SACD-réteget nem tudtam meghallgatni. A szimfónia számomra legmeggyőzőbb és legmahleribb felvételei Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok, Bruno Walter és a Columbia Szimfonikus Zenekar, valamint Colin Davis és a Bajor Rádió Zenekarának nevéhez fűződnek. Fischer Iván lemezét a maga megnyerő rokonszenvességével és tisztaságával a fentiekben említett Abravanel-felvétel mellé helyezném, amely talán szintén nem felel meg teljességgel a mahleri ethosznak. Ám ahogy Arthur Schnabel is mondta, maga a zene mindig nagyobb, mint bármelyik előadása. Ilyenformán örülök a Mahler-első szimfónia Fischer Iván-féle új interpretációjának. Dave Saemann