Chouchane Siranossian és a BFZ barokk együttese
Wolf, Siranossian, T’Hooft
Program
Georg Philipp Telemann (→ bio)
Don Quijote-szvit, TWV 55:G10
Johann Sebastian Bach (→ bio)
D-dúr sinfonia, BWV 1045
Georg Friedrich Händel (→ bio)
B-dúr concerto grosso, Op. 3, No. 2, HWV 313
Cuopre tal volta il cielo (Az ég olykor felhőkbe öltözik) – kantáta, HWV 98
Szünet
Francesco Maria Veracini
6. (g-moll) zenekari szvit
Georg Friedrich Händel (→ bio)
Spande ancor a mio dispetto (Még kéretlen méri rám a sors) – kantáta, HWV 165
Francesco Maria Veracini
D-dúr concerto nyolc hangszerre
Közreműködők
Szólista
- Andreas Wolf (basszus)
- Chouchane Siranossian (barokk hegedű)
Művészeti vezető
Barokk gesztika
További információ
Az esemény körülbelül 2,0 óra hosszúságú.
Az eseményről
Szélmalomharc, viharos szerelem, ízléses kollázs, virtuóz minimalizmus, különc álláskeresés, érzelmi zuhatag és egy velencei muskétás – mindez barokk zenébe csomagolva. Négy szerző hét műve szólal meg a BFZ historikus hangszereken előadott koncertjén. Telemann, Händel, Bach és Veracini ritkábban hallható darabjait az örmény-francia Chouchane Siranossian irányítja, akinek hegedűjátéka „egyedi, angyali” (Gramophone), „fantasztikus lendületű” (The Strad), „reflektorfénybe való” (Diapason). A kantáták a barokkspecialista Andreas Wolf „gyönyörű, bronz tónusú basszusán” (Bachtrack) szólalnak meg. A közönség ezúttal is élvezheti a barokk gesztika egyik legnagyobb szakértője, a zenekar munkáját több mint másfél évtizede segítő Sigrid T’Hooft korhű koreográfiáit.
A rendkívül olvasott Telemann többször is hozzányúlt Cervantes legendás regényéhez. A Don Quijotéból készült burlesque-je parodisztikus francia nyitánnyal indul. A későbbi tételekben hősünk felébred, rátámad a szélmalmokra, szerelmesen sóhajtozik, találkáin galopp és menüett szól, végül intenzíven álmodik.
Vad széllökésekkel, háborgó hullámokkal, mennydörgéssel és villámlással indul Händel 1708-as kantátája, amelyben a férfi úgy éli meg szerelmének rideg pillantásait, mintha viharos tengeren hánykolódna. Az énekszólam széles hangterjedelmet és komoly virtuozitást igényel, mielőtt a mű végén megható könyörgéssé csitul.
Részben vokális műveiből vett tételek újrahangszereléséből született Händel Op. 3-as hat concerto grossója, amelyet kiadója rendezett össze. A rendhagyó módon öttételes B-dúr műben nemcsak a Brockes-passió tételei, de szokatlan módon két tánczene (menüett és gavotte), valamint a largóban egy meseszép oboaszóló is helyet kapott.
„Intrada oder Concerto” – áll Bach sinfoniájának élén. A hegedűversenyre emlékeztető mű valószínűleg egy elveszett egyházi kantáta nyitótétele volt, amelyben a trombiták és üstdob adta gazdag hangszerelés felett a virtuóz szólóhegedű a motívum minimalizmusig előremutató ismételgetésével szinte hipnotizálja a közönséget.
Veracini egy konfliktus kellős közepén inkább kiugrott az ablakon… Az eset jól mutatja a szerző különcségét és rendhagyó gondolkodását, amely műveiben is tükröződik. G-moll ouverture-jében két hagyományos tételt két meglepő követ: váratlan zenei szurkálások és egy teljesen unisono menüett.
Újabb szerelmi fájdalom, újabb basszuskantáta. Az 1708 körül keletkezett műben Händel ezúttal zuhatagos folyóhoz hasonlítja a vonzalom szülte fájdalmat, és ez a vízáradat kiválóan alkalmas a zenei szövegfestésre. Az énekszólamban szokatlan módon gazdag kromatika fokozza a szív gyötrelmeinek kifejezését.
„Négy velencei muskétás” – hivatkozik egyik lemezén Chouchane Siranossian az egymással versengő négy itáliai hegedűs szerzőre (Vivaldi, Tartini, Locatelli és Veracini). Mellettük talán épp ő az ötödik, hiszen különböző Veracini-művekből vett motívumok alapján maga állította össze a koncertzáró mű virtuóz hegedűszólamának szabadon hagyott szakaszait.