Turné: Prokofjev, Mendelssohn

Groteszk operakivonattal, világhírű hegedűversennyel és a szovjet rendszer burkolt kritikájával nyitja kínai vendégszereplését a BFZ. A műsor keretét Prokofjev két zenei arca adja: vígoperájából maga a szerző készített hattételes zenekari szvitet, szimfóniájában pedig sokat sejtetően utal saját korábbi műveire. A koncert magjában helyet foglaló versenymű, a technikás nyitótételből, éneklő áriából és a Szentivánéji álom hangulatát idéző fináléból álló Mendelssohn-darab a mindössze húszéves Abouzahra Amira szólójával hallható. A Virtuózok című tehetségkutatóból megismert művészt az elmúlt években nemcsak Junior Prima díjjal tüntették ki, de számos hazai és nemzetközi verseny első díját is magáénak tudhatja, mindemellett olyan művészekkel koncertezett már, mint Zubin Mehta vagy Christoph Eschenbach.

A melankolikus királyfi kineveti a saját lábában megbotló gonosz boszorkát, az pedig átokkal sújtja: meg kell keresnie három óriási narancsot, amelyekben szépséges lányok vannak. Ám csak a harmadik marad életben, akivel a királyfi végül össze is házasodik. Ez A három narancs szerelmesének rövid cselekménye. Az 1919-ben bemutatott operát lesújtó kritika és rossz visszhang fogadta, ezért Prokofjev öt évvel később koncertszvit formájában kívánta menteni a menthető. A kiválogatott szimfonikus tételek között a hangszerek által megjelenített szereplőket felvonultató prológus, egy alvilági kártyaparti, a híres „elhangolt” induló, egy scherzo, egy romantikus intermezzo, végül a komikus zárójelenet idéződik meg.

Tizenhárom évesen írt – és nem is rosszul sikerült! – hegedűversenye után Mendelssohn több mint másfél évtized múltán nyúlt csak újra a műfajhoz. A komponálást más munkák és betegségek lassították, így végül csak hat évvel később, 1845-ben fejeződött be. A szerzőnek, bár maga is kiválóan játszott a hangszeren, technikai kérdésekben mindvégig segítségére volt hegedűs barátja, Ferdinand David, aki a darab címzettje is lett. Az eredmény Mendelssohn utolsó nagyobb zenekari műve: egy egyszerűen építkező, de nagyon is újító hegedűverseny. Zenekari bevezető helyett a szólista kezd az első tétel elején, sőt virtuóz kadenciáját is előbb hozza, mint azt a tétel formája sugallná. Nem csak a hegedűs türelmetlen ebben a versenyben: a három tematikusan is rokonságot mutató tétel szünet nélkül, különböző átkötésekkel követi egymást. A Dalok szöveg nélkül világát idéző lassú tétel után életvidám, trombitafanfárral induló finálé zárja a művet.

A 2. világháború végéhez közeledve a Szovjetunió vezetése biztos volt saját diadalában, és a nemzet művészeitől is elvárta, hogy osztozzanak optimizmusában. Prokofjev egy hivatalos nyilatkozatban ki is jelentette, hogy 1944-ben mindössze egy hónap alatt készült 5. szimfóniája „az emberi szellem nagyságát” hirdeti, ám a darab tele van olyan zenei idézetekkel, amelyek másról árulkodnak. A fúvósokat középpontba helyező, mérsékelt tempójú nyitótételt követően a macabre stílusú scherzóban a Hamupipőke mesebeli részletei szólalnak meg; az álomszerű lassú tétel a Rómeó és Júlia nosztalgikus hangulatát árasztja. A művet ironikus, győzelem felé tartó, de mániás őrületbe fulladó finálé zárja.