Bréma, Bécs, Budapest, Bucsum – négy B-betűs község egyazon földrajzi egyenesen. Egy koncerthelyszín, egy Haydn-mű, egy Fesztiválzenekar és egy román gyűjtés – ennyi kell egy felejthetetlen hangversenyhez. Bartók több mint 6000 határon túli dallamot gyűjtött a szinte megszámlálhatatlan magyarországin kívül. Román népi táncok című sorozatának tételei előtt ezúttal népi hangszereken megszólalnak az eredeti, Bartók által gyűjtött dallamok is. Majd a kései Haydn-stílus egyik kiváló példája következik. A szólót a mindössze 24 éves osztrák trombitaművész, Selina Ott játssza, aki a Zeitschrift für Kultur und Gesellschaft kritikusa szerint énekel a hangszerével. „Ez a sajátos stílus eleganciát és lírai vonásokat kölcsönzött a versenyműnek” – írja Ott Haydn-játékáról az ítész.

1915-ben Bartók kiemelt hét hegedű- és furulyadallamot a romániai gyűjtéseiből, és zongoraciklussá, majd két évvel később zenekari darabbá fűzte őket össze. A román népi táncok utolsója két dallamot foglal magában, így a mű hattételes, de az egymást szünet nélkül követő utolsó kettő miatt Öt román táncnak is szokták nevezni. A nyitó Bottáncot a szerző leírása szerint „általában egy fiatal legény járja, aki állítólag akkorákat ugrik, hogy belerúg a mennyezetbe”. Az Öves elnevezésű játékos körtáncot a sejtelmes Topogó követi, majd a keleties, páratlan lüktetésű Bucsumi tánc szól. Váltakozó ütemmutatójú Román polka és virtuóz Aprózó zárja a művet.

Joseph Haydn egyetlen trombitaversenye, a hangszer repertoárjának egyik legnépszerűbb darabja egy frissen fejlesztett hangszernek köszönheti létezését. A bécsi udvar művésze, Anton Weidinger olyan hangszert dolgozott ki, amelyen a natúrtrombitával ellentétben a kromatikus skála legtöbb hangja játszhatóvá vált. Találmányához darabokat rendelt, Haydn pedig örömmel tett eleget a felkérésnek. Az eredmény egy végtelenül virtuóz, mégis dallamokban gazdag versenymű lett, amelyet 1800-ban mutattak be Bécsben. A nyitótételben Haydn egy darabig úgy tesz, mintha natúr trombitáról lenne szó, aztán lehetőséget ad a szólistának, hogy bemutassa a korábban ismeretlen mély regisztert és hangkészletet. A második, Siciliano tétel után díszítésekben gazdag kontratánc zárja a művet.