De visszamenve az időben azt látjuk, a származás mellett más is összeköti ezeket a műveket: egyik sem könnyen született. Ljadov nem volt túl szorgalmas, Prokofjev hegedűversenye a viharos 1917-es esztendőben íródott, Rachmaninov 3. szimfóniájának pedig az előzménye nem volt jó emlék: első szimfóniájának bukása után majd’ húsz évig nem alkotott a műfajban, a második után újabb tíz év telt el, míg belekezdett a harmadikba. Ha nem is egyszerűen tehát, de mindhárom mű elkészült, hogy legközelebb a Budapesti Fesztiválzenekar október eleji koncertjén Robin Ticciati vezényletével meghallgassuk őket. Az olasz felmenőkkel bíró, de brit Ticciati javarészt Berlinben és Angliában dolgozik, hiszen a Német Szimfonikus Zenekar és a Glyndebourne-i Operafesztivál zeneigazgatója. A mindössze 39 éves karmester többször dirigálta már a BFZ-t, ami annak is köszönhető, hogy a zenekar nagyon szeret vele dolgozni: rendkívül közvetlen, kedves, illetve egyes muzsikusai szerint „költői jelenség”. Ticciati fiatal kora ellenére már az angol királyi ház kitüntetésével (OBE) is rendelkezik, és bár hegedűn, zongorán és ütőhangszereken is tanult, sőt dirigálni már 15 évesen elkezdett, hivatalos karmesteri oktatásban sosem részesült. Mentorainak ugyanakkor nem kisebb mestereket tart, mint Simon Rattle és Colin Davis. A zenéhez a családja révén került közel, hiszen nagyapja zeneszerző és csellista volt, bátyja pedig hegedűművész. Első kamaraegyüttesét, Aurora néven huszonkét évesen alapította, és pár hónapra rá már nem kisebb sztár helyett ugrott be a milánói Scalaban, mint Riccardo Muti, így ő lett a legfiatalabb karmester a legendás olasz operaházban. Ticciati egy róla készült rövid portréfilmben elmondja, hogy szerinte sokféleképpen lehet valaki karmester, de a zene mély szeretete állandó kell, hogy legyen egy dirigens számára, és a rengeteg tanulás mellett folyamatos gyermeki kíváncsiság is szükséges. Nagyon fontosnak tartja megtalálni az egyensúlyt az egyes zenészekkel való együttműködés és a zenekar egyként való hallása és instruálása között. „A muzsikusok a lelküket adják minden egyes hangba, a közönség pedig megkapja ezt, és a kettő között félúton él a zene. És ami hihetetlen benne, hogy amint megszólal, el is tűnik: annak az egy pillanatnak szól” – vallja.

Prokofjev I. (D-dúr) hegedűversenyének szólóját a The Guardian szerint „közvetlen és őszinte” Alina Ibragimova játssza. A sokoldalú hegedűművész 1985-ben született Oroszországban, majd a Gnesin Zenekadémia után már Londonban a Yehudi Menuhin zeneiskolában és a Királyi Zeneakadémián tanult tovább, ahol többek között Christian Tetzlaff volt a mestere. Ibragimova azóta számos díjat és rengeteg nemzetközi meghívást kapott a világ legnagyobb zenetermeibe, a Fesztiválzenekarral most lép fel először.