Beethoven-koncertjének másnapján a Fesztiválzenekar egy olyan szerző műveit tűzi műsorára Luzernben, aki személyesen is kötődött a városhoz. Richard Wagnert számtalan szép élmény fűzte Luzernhez. Gyönyörű, tóra néző házában, Tribschenben élt szerelmével, gyermekei anyjával, Cosimával, aki végre el tudott válni előző férjétől. Itt kötöttek házasságot és itt született első fiúk, Siegfried is. Ebben az idilli légkörben keletkezett a Siegfried-idill, a szerenád, amely nemcsak a Siegfried, de A walkür motívumaiból is építkezik. A Nibelung-tetralógia komponálása is a végéhez közeledett. Ezúttal a közel 16 órás Ring legszerelmesebb felvonása szólal meg három nemzetközileg elismert Wagner-énekes: a finn Camilla Nylund, a német Klaus Florian Vogt és az osztrák Günther Groissböck előadásában.

„Tribschen-idill Fidi madárdalával és narancsos napfelkeltével, melyet Richárdja szimfonikus születésnapi köszöntésként adott elő Cosimájának 1870-ben” – áll a ma egyszerűen csak Siegfried-idillként emlegetett mű címlapján. 1870 karácsonyának reggelén, Cosima születésnapján tucatnyi zenész gyűlt össze Wagnerék tribscheni otthonának lépcsőházában, hogy meseszép szerenáddal ébresszék az ünnepeltet. Az előadás után a Fidi becenévre hallgató Siegfried testvéreivel átnyújtotta a partitúrát édesanyjuknak, aki boldogan kelt ki narancssárga tapétájú hálószobájuknak ágyából. A darab a szerelemért akár a tűzön is áthatoló Siegfried és az álmából szerelmes pillantásra ébredő Brünnhilde dallamaiból áll – szimbolizálva Wagner és Cosima kapcsolatának legyőzhetetlenségét. A zene csúcspontján megszólal a Siegfried híres madáréneke is. Bár Wagner nem szándékozta közzétenni a művet, anyagi nehézségek miatt 1877-ben mégis kiadta azt saját nagyzenekari átiratában.

Vihar. Fáradt vándor érkezik a házhoz, menedéket kér. A ház úrnője ápolja és marasztalja a jövevényt, még ha vadászatból hazatérő férje bizalmatlan is a férfival szemben. Mikor kiderül, hogy ellenségek, másnapi párbajra hívja ki a vendégjog által aznapra védett ifjút, és aludni tér. A vándor és az asszony egymásra talál; nevük (Siegmund és Sieglinde) nem véletlenül hasonlít: ikertestvérek ők, egyúttal szerelmesek is. Siegmund kihúz egy, a kert végében egy farönkben rostokoló kardot, amelyet csak az arra érdemes férfi képes megmozdítani, és így, fegyveres és lelki fölényben várja a másnapi ütközetet.

A walkür első felvonásának cselekménye ez, a hatalmat jelentő gyűrűért folytatott szövevényes harc egyik kulcsjelenete. Az operaciklus főszereplője, Siegfried szülei ismerkednek itt meg és fogadnak egymásnak örök hűséget. Wagner több évtizeden át dolgozott a német és skandináv mondákból és mesékből merített Nibelung gyűrűjén, melynek második része, A walkür 1856-ban készült el, és azóta is a tetralógia legnépszerűbb, önállóan leggyakrabban előadott darabja.