Azért indítottuk el Karanténpercek című sorozatunkat, hogy ezekben a nehéz napokban se távolodjunk el egymástól. Muzsikusainkat kérdezzük arról, hogy élik meg a koronavírus-járvány miatt kialakult új élethelyzetet. Hogy változott meg az életük? Találnak-e benne pozitívumot? Milyen zenét ajánlanak Önöknek? Hogy alakultak át a muzsikálási szokásaik? Kádár István hegedűművész egészen különleges válasszal készült Önöknek.
Az ibolya
Követ, ha jött, már sokféleképpen fogadtuk…
Volt, hogy vártuk, tapsolva figyeltük minden moccanását,
rezdüléseiről, és arról, Ki küldte, dicshimnuszt zengtünk.
De sokszor megtörtént, hogy észre sem vettük.
Pedig ő volt, Onnan jött és Ő küldte, de mi másfelé néztünk, színeit és szándékát: az örömre buzdítást nem láttuk, nem éreztük.
Ha így volt, nem szólt, nem neheztelt, nem korholt.
A mulandóságról, az élet fontos és haszontalan dolgairól leckét nem tartott.
Nem kérdezte, hogy valóban oly fontos mindaz, amiért annyit rohanunk, amiért oly módon béklyózzuk szívünket és lelkünket, hogy Őt már nem is láthatjuk.
Az idén is megjött.
Az élet különleges alakulása – a parányi földkörüli utas – tette talán, hogy minden eddiginél jobban értékelem és örvendek neki. A kertünkben egész ibolyamezők nyílnak.
Fogom a kisfiam finom meleg kezét, és kimegyünk hozzájuk: és egyszerre mintha menyasszonyjelölt lányok játéka, önfeledt hangja venne körül, szédítő körtánccal bódítanak, illatozva mesél a kert…Bölcs öregek szeretete simogat és bizton tudom: ez az igazi, mélyből fakadt muzsika!
Kövessék Karanténestjeinket is! Minden nap 19:45-től jelentkezünk honlapunkon és Facebook-oldalunkon is. Ha támogatni szeretnék sorozatunkat, örömmel fogadjuk.
