Már a korai időszakban látogathattuk a próbákat, zenekari megbeszélést, majd karácsonyi ajándékozás, süteményverseny… Fischer Iván nemcsak a zenekar nagyformátumú „CSAPATÉPÍTŐJE”, hanem a közönségé is kiemelkedően és tartósan.

„Hab a tortán” a TURNÉKON való részvétel lehetősége. Kicsit félve jelentkeztem első alkalommal, amint lehetőségem volt. Gondoltam, hogy mint nagyon civil, aki a Kodály által elhíresült kis szolfézsvizsgán sem menne át, nem fogom-e jelenlétemmel megzavarni a zenekari művészeket. Nagyot tévedtem!! Olyan természetes kedvességgel fogadtak, mintha régi és kedves ismerősök lennénk. A hosszú autóbusz- és repülőutakon sokat beszélgettünk, nagyon személyes, kedves ismerősökké váltunk a szó legnemesebb értelmében. És sok „titokra” fény derült számomra az utak során.

Hogy lehet, hogy a naponta változó városokban tartott koncertek között a zenekari művészek nem panaszkodnak a fáradtságról? Kedvesek, kiegyensúlyozottak. Korábban nem tudtam, de az esti koncert előtt ismét bő óra próba a nagyon sokszor játszott művekből. Hát igen, ez az én civil gondolkodásom, aki boldogan élvezi a csodás zenekari produkciót, nem gondolva arra, hogy miként jöhetett létre az a művészi színvonal, ami a helyüket a világ 10 legjobb zenekara között határozta meg. A sikeresség a mögöttes háttérrel együtt érthető.

A bécsi Musikverein csodás „arany” termében, az említett koncert előtti próbán Fischer Iván kért egy magasabb dobogót a két hegedűművésznek az utolsó sorban. Rövid próba után ismét kért egy 20 centiméterrel alacsonyabb dobogót. Hűha! - gondoltam magamban, most mi lesz?! Hát, természetesen megjött a kisebb dobogó.

A biztonságos háttér egyik vezetője, irányítója Pócs Bence turnémenedzser, aki a nagy gondosságot, pontosságot igénylő logisztika „URA”, az autóbuszok, repülőgépek, kamionok, szállodák, jegyek intézője, a turnén résztvevő civileket is beleszámítva. Szinte elképzelhetetlen számomra, hogy ezt az igen széleskörű, nagy munkát hogyan tudja tartósan, Európában, vagy a tengerentúlon ilyen kiváló minőségben, kedves eleganciával végezni.

Elnézést kell kérnem, attól, aki egyáltalán elkezdte olvasni ezt a kis emlékezést, de meg kell említenem azt a figyelmes, szerető gondoskodást, amit Deák Zsuzsitól kapunk a turné során is. Több alkalommal is megszervezte, például a legutóbbi bécsi turnén, hogy délelőtt a zenekari művészekkel beszélgethessünk. Olyan kedves, kellemes beszélgetések voltak, hogy már nem találok felsőbb fokokat. Herboly László, Bazsinka József elvarázsolt természetes kedvességével, humorával, ugyanakkor avval a művészi igényességgel, komolysággal, ahogyan feladataikra készülnek.

Deák Zsuzsi azt is megszervezte, amit természetesen Fischer Ivánnak köszönhetünk, hogy hangverseny után a művészszobában köszönthettük Schiff Andrást is. Csodás élmény volt a civil lelkemnek, de ugyanakkor szégyenkeztem is, hogy még tovább fárasztjuk a művészeket.
A siker meghatóan óriási volt a nagyvilág egyik legpatinásabb zenepalotájában. Azt láttam már a szállodánál, hogy ott állnak már este az autóbuszok. Gondoltam, hogy a zenészek reggel indulnak majd Budapestre. De nem!! A hosszú hangverseny után, gyorsan a buszra, késő éjjel, kora hajnalban érkezés Budapestre, gyors pihenés, mert 10 órakor próba a Selmeci utcában a következő hangversenyre.

Abbahagyom, bár még meg sem említettem Vicenzát, de talán majd máskor. Köszönöm Deák Zsuzsi, Pócs Bence a csodás utazást munkatársatokkal együtt. Legelsősorban pedig FISCHER IVÁNNAK nagyon nagy tisztelettel és szeretettel köszönöm a három és fél évtized varázslatát.

Berger Györgyné