És miként azt Rossini is megállapította, ilyenkor egy ráadásnak kell következnie. És mivel a zenekar Budapestről érkezett és két Brahms-művet játszott, a legmegfelelőbb választásnak valamelyik Magyar tánc tűnt. Igenám, csak hogy melyik? A karmester a közönség felé fordult és felkínált négyet a táncok közül: „Melyiket játsszuk el?“ A közönség harsogva válaszolt: „Mindet!“ Fischer: „Az túl sok.“ Összesen 21 magyar tánc van. Tehát szavazni kellett. Kezek emelkedtek a magasba, számok hangzottak el. A karmester áttekintette a helyzetet és a többség véleményét figyelembe véve a Nr. 6-os tánvval kezdte. De ezzel még nem ért véget semmi... Végül sem négy sem 21 tánc nem szólalt meg, Ám miután a Nr. 14 és a Nr. 1 is elhangzott, a közvetlen demokrácia és a karmesteri döntés következtében mégiscsak három hangulatos ráadásszámot hallott a közönség.