muensterschezeitung.de
Nem kellenek ahhoz okvetlenül világsztár-szólisták, hogy egy előadás elvarázsolja a közönséget . A „Zeitinsel Dvořák"-sorozat csütörtökön a mesés-mágikus produkcióval, a Ruszalka című opera koncertszerű előadásával, ismeretlen cseh művészek közreműködésével kezdődött. Ezek az énekesek érzelemgazdag tolmácsolásukkal lenyűgözték, három és fél órára székükhöz szegezték közönségüket. És tették mindezt egy meseoperával, amelyet díszlet és jelmez nélkül, csütörtökön, a dortmundi Konzerthausban hallhattunk tőlük.
Az operakoncert fő vonzerejét a Budapesti Fesztiválzenekar és karmestere, Fischer Iván jelentette (ők voltak az egész sorozat főszereplői). A zenekar majd kétszer akkora létszámmal ült ki a pódiumra, mint amekkorával egy zenekari árokban elfért volna. Ráadásul nem ott, az árokban, hanem a színpadon játszott. Hangosan és magával ragadóan. Dvořákot a cseh Wagnerként ismertük meg: Fischer a hercege és az emberek után vágyakozó vízisellő világát csillogó zenekari színekbe merítette. Pavla Vykopolová öntudatosan énekelte a címszerepet, meghatóan közvetítette a szomorú lány lírai vágyakozását. Hercege, Ales Briscein született Wagner-tenor, aki problémátlanul énekli át a zenekar hangját. Peter Mikulásnál jobb vízimanót nem is kívánhatnánk, Jolana Fogásová pedig nem csak a boszorkány mezzó-szerepét, de az ismeretlen hercegnő szoprán szólamát is képes volt drámai erővel megtölteni. Excelláltak a kisebb szerepek megformálói és kitűnő volt a brnói kórus is.
Hatalmas ünneplés követte a Zeitinsel sorozat felütését. A pénteki Dvořák-Requiem dramaturgiailag nagyszerűen illeszkedett az operához.
