A Conducting Business e kiadásában három szakember beszél az elmúlt évről: Anne Midgette, a  Washington Post komolyzeeni kritikusa; Justin Davidson zene- és építészkritikus, a New York Magazine munkatársa; Heidi Waleson, a Wall Street Journal komolyzenei kritikusa. Anne: Ebben az évben meghalt Van Cliburn, Anne-t különösen a 22 éves orosz zongorista, Daniil Trifonov feltűnése hozta izgalomba: „Trifonovot nagyon izgalmas zongoristának tartom. Minden évben nagyon sok hangversenyt hallgatok, de azt gondolom, hogy Trivonov egészen különleges és igazán izgalmas művész, olyasvalaki, akit az ember nem hallgathat eleget.” Justin Fischer Ivánról és a Budapesti Fesztiválzenekar által a Mostly Mozart Fesztiválon előadott Figaro házassága előadásról: „az egyik oka, amiért nagyon tetszett, az volt, hogy ez egy igazán hordozható előadás volt, hangversenyteremben, a zenekarral a színpadon, díszletek nélkül, minimális számú kellékkel és jelmezzel, amelyeket a színpadon álló fogasokról lehetett leakasztani... Minimális eszközökkel hozták létre az egyik legpezsgőbb, legelevenebb operaelőadást, amelyet valaha is láttam. Amiből kiderül, hogy milyen kevés eszközzel milyen sokat lehet elérni.” Heidi: George Benjamin Written on Skin-jének amerikai premierje, amit augusztusban, Tanglewoodban hallottam: „Akárhányszor egy új operát látok, mindig elgondolkodom, miért kellett ez az egész? Miért csináltak ebből a moziból vagy könyvből operát? Ez viszont egy teljességgel új mű volt, amelyben az elsőtől az utolsó pillanatig megvolt a feszültség. A hangszerelése fantasztikusan színes és bonyolult volt, amelyben még egy viola da  gamba-szólónak is jutott hely. wqxr.org, by Naomi Lewin, Brian Wise