1 SACD CHANNEL CLASSICS CCS 34213; 9/12 (74’12) – REMY FRANCK  recenziója Jót tesz az ember lelkének, ha olyan intervencióra, beavatkozásra hajlamos karmester tolmácsolását hallhatja, aki  formálni tudja és kifejezésre tudja juttatni  Mahler zenekarának hangmasszáját. Fischer Iván előadását hallva már az első tételben lázba jön a Mahler-rajongó. Jó ideje ez az első olyan Mahler-felvétel, amelyről úgy érzem, megszólít, közvetlenül hozzám szól, szokatlan, ám teljesen „helyes” rubatóival, részletgazdagságával, színeivel, dinamikai kontrasztjaival, finomságával, zenekari hangzásának lendületével, súlyával, nem utolsósorban pedig fenomenális transzparenciájával és kiegyensúlyozottságával úgy juttat  igazi Mahler-élményhez, hogy a részlet egy pillanatig sem veszélyezteti az egészet.  Ennél határozottabban és következetesebben, szuverénebbül és biztosabb kézzel aligha lehet egy Mahler-szimfóniát  megformálni. A darab meghatározó pontja, központja ebben az előadásban a Scherzo tétel, és abból a határozottságból, amellyel ez a 3. tétel végződik, Fischer egy jó adag kétkedést és belső nyugtalanságot visz magával az Adagietto tételbe is, amely aztán persze a végére „boldogságot” áraszt. Izgalmas tolmácsolást hallunk, amelyből azt a benyomásunk támad, hogy itt egy olyan zenekart hallunk, amely úgy működik együtt karmesterével, mintha egyetlen organizmus lennének.