Chouchane Siranossian és a BFZ barokk együttese

Szélmalomharc, viharos szerelem, ízléses kollázs, virtuóz minimalizmus, különc álláskeresés, érzelmi zuhatag és egy velencei muskétás – mindez barokk zenébe csomagolva. Négy szerző hét műve szólal meg a BFZ historikus hangszereken előadott koncertjén. Telemann, Händel, Bach és Veracini ritkábban hallható darabjait az örmény-francia Chouchane Siranossian irányítja, akinek hegedűjátéka „egyedi, angyali” (Gramophone), „fantasztikus lendületű” (The Strad), „reflektorfénybe való” (Diapason). A kantáták a barokkspecialista Andreas Wolf „gyönyörű, bronz tónusú basszusán” (Bachtrack) szólalnak meg. A közönség ezúttal is élvezheti a barokk gesztika egyik legnagyobb szakértője, a zenekar munkáját több mint másfél évtizede segítő Sigrid T’Hooft korhű koreográfiáit.

A rendkívül olvasott Telemann többször is hozzányúlt Cervantes legendás regényéhez. A Don Quijotéból készült burlesque-je parodisztikus francia nyitánnyal indul. A későbbi tételekben hősünk felébred, rátámad a szélmalmokra, szerelmesen sóhajtozik, találkáin galopp és menüett szól, végül intenzíven álmodik.

Vad széllökésekkel, háborgó hullámokkal, mennydörgéssel és villámlással indul Händel 1708-as kantátája, amelyben a férfi úgy éli meg szerelmének rideg pillantásait, mintha viharos tengeren hánykolódna. Az énekszólam széles hangterjedelmet és komoly virtuozitást igényel, mielőtt a mű végén megható könyörgéssé csitul.

Részben vokális műveiből vett tételek újrahangszereléséből született Händel Op. 3-as hat concerto grossója, amelyet kiadója rendezett össze. A rendhagyó módon öttételes B-dúr műben nemcsak a Brockes-passió tételei, de szokatlan módon két tánczene (menüett és gavotte), valamint a largóban egy meseszép oboaszóló is helyet kapott.

„Intrada oder Concerto” – áll Bach sinfoniájának élén. A hegedűversenyre emlékeztető mű valószínűleg egy elveszett egyházi kantáta nyitótétele volt, amelyben a trombiták és üstdob adta gazdag hangszerelés felett a virtuóz szólóhegedű a motívum minimalizmusig előremutató ismételgetésével szinte hipnotizálja a közönséget.

Veracini egy konfliktus kellős közepén inkább kiugrott az ablakon… Az eset jól mutatja a szerző különcségét és rendhagyó gondolkodását, amely műveiben is tükröződik. G-moll ouverture-jében két hagyományos tételt két meglepő követ: váratlan zenei szurkálások és egy teljesen unisono menüett.

Újabb szerelmi fájdalom, újabb basszuskantáta. Az 1708 körül keletkezett műben Händel ezúttal zuhatagos folyóhoz hasonlítja a vonzalom szülte fájdalmat, és ez a vízáradat kiválóan alkalmas a zenei szövegfestésre. Az énekszólamban szokatlan módon gazdag kromatika fokozza a szív gyötrelmeinek kifejezését.

„Négy velencei muskétás” – hivatkozik egyik lemezén Chouchane Siranossian az egymással versengő négy itáliai hegedűs szerzőre (Vivaldi, Tartini, Locatelli és Veracini). Mellettük talán épp ő az ötödik, hiszen különböző Veracini-művekből vett motívumok alapján maga állította össze a koncertzáró mű virtuóz hegedűszólamának szabadon hagyott szakaszait.