Az európai hidak idén az egész kontinenst behálózzák: magyar rapszódia követ spanyol táncot, Bach előtti tisztelgés előz meg cseh zenét. Liszt műve ezúttal is a szerzőt megihlető városi cigányzene jellegzetes hangszerével kiegészülve, Lisztes Jenő közreműködésével szólal meg, aki meghódította már a Carnegie Hall, a Musikverein és a BFZ-vel együtt a BBC Proms közönségét is. Fischer Iván táncszvitjében a hidak átívelnek Brazíliába, Amerikába és Argentínába is. A Stradivari-hegedű Diana Tishchenko ukrán hegedűművész kezében „lélegzetelállítóan” (The Strad), „egyéni hangon” (The Gramophone) szólal meg. Az unió ifjúsági zenekarával közös koncert a két együttes vadonatúj közös projektje, az Európai Zenekari Akadémia nyitóeseménye.

Miután nem lelte örömét a népies spanyol daljáték, a zarzuela műfajában, de Falla opera komponálása mellett döntött. A kevesebb mint egyórás Rövid élet tele van a spanyol és cigány népi kultúra elemeivel. Hiába számít korai műnek, jól érződik benne, mennyire otthonosan mozgott már ekkor az andalúz zenében a szerző, ahogy a mór és transzcendens motívumok iránti vonzalma is kitűnik. A szerelemben pórul járó Salud meséjének leghíresebb tétele a spanyol tánc, amelyben az ügyes hangszerelés kiváltja a flamencogitáros jelenlétét.

A 19. század közepén a világ egyre több pontján született meg a nemzeti zene igénye. Liszt Ferenc lelkiismeretesen gyűjtötte az általa magyar népzenének hitt dallamokat – elsősorban cigány muzsikusok magyaros nótáit –, majd megírta máig legnépszerűbb sorozatát, a tizenkilenc magyar rapszódiát. A szólózongorára komponált művek közül hatot zenekarra is átdolgozott. A Joachim Józsefnek ajánlott rapszódia meghangszerelt változatában fontos szerephez jut a hegedű, míg a darab talán legismertebb dallamát a szólófuvola mutatja be először. Dráma, líra és tánc váltakozik – ahogy az a műfajhoz illik.

Stilizált táncok gyűjteménye – így szól a szvit rövid definíciója. Vagyis olyan tánctételek, amelyekre már nem táncolnak. Mert kimentek a divatból. De az idősebbek még emlékezhettek rá, amikor Bach korában előadták a szerző szvitjeit. És elönthette őket a nosztalgia. Ezen a gondolatmeneten haladt Fischer Iván, amikor megírta saját táncszvitjét, amelynek zenéi ugyancsak ismerősek lehetnek a mai közönség számára. Barokkos prelúdium, szambás bossa nova, szinkópás ragtime, sikamlós tangó és szvingalapú boogie-woogie adja a bachi forma modern paródiáját.

A 7. szimfónia sokak szerint Dvořák legsikerültebb darabja. A szerző Brahms 3. szimfóniájának hatására döntött úgy, hogy öt év után újra komponál a műfajban. „Nincs benne egyetlen felesleges hang sem” – írta kiadójának. A zenében a forrongó cseh politikai indulatok ugyanúgy megjelennek, mint a szerző békés, harmonikus hazaszeretete. Az első tétel váratlanul halk és lírai nyitódallama a prágai vasútállomáson sétálva „találta meg” a szerzőt; a lassú tételben nemrég elvesztett édesanyját és fiatalon elhunyt legidősebb lányát siratja el. Az élénk, mégis melankolikus scherzo után egzotikus finálé zárja a művet.

A BFZ és az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának közös koncertje, a Müpa és a BFZ közös produkciója.