Liszt, Bartók, cimbalom, zongora és pantomim az Európai Hidakon. A leghíresebb magyar rapszódia nem szimplán zenekari változatában szólal meg, hanem a Lisztet megihlető városi cigányzene jellegzetes hangszerével kiegészülve. A cimbalomszólót Lisztes Jenő játssza, aki nemcsak meghódította a Carnegie Hall, a Musikverein és a BFZ-vel együtt a BBC Proms közönségét, de dolgozott a legendás Hans Zimmerrel is. Liszt négy változatot megélt, egyre gazdagabb hangszerelésű zongoraversenye a horvát Dejan Lazić szólójával hangzik el, aki a The Guardian kritikusa szerint „rendkívül dinamikus előadó: játéka ötvözi az erőt és a szépséget”. A szünet után Bartók egyik legkedvesebb műve, A csodálatos mandarin testi-lelki kérdéseket feszegető cselekménye elevenedik meg a Duda Éva Társulat közreműködésével.

A 19. század közepén a világ egyre több pontján született meg a nemzeti zene igénye. Liszt Ferenc lelkiismeretesen gyűjtötte az általa magyar népzenének hitt dallamokat (elsősorban cigány muzsikusok magyaros nótáit), majd megírta máig legnépszerűbb sorozatát, a tizenkilenc magyar rapszódiát. A szólózongorára komponált, Teleki László grófnak ajánlott művek közül hatot zenekarra is átdolgozott. Mint a többi rapszódia, a cisz-moll is a csárdás táncszerkezetét követi: komoly, sőt drámai hangvételű „lassan” után energikus és virtuóz „friska”, vagyis frisscsárdás következik.

Az 1840-es évek végén Liszt visszavonult a zongoravirtuózi pályától, Weimarban telepedett le udvari karmesterként, és zeneszerzői figyelmét az addig elhanyagolt szimfonikus műfajok felé fordította. Az A-dúr zongoraverseny 1857-es bemutatóján már csak a karmesteri pódiumra lépett fel, a zongoraszólamot egyik tanítványa játszotta. Bár a mű egytételesnek hangzik, több szakaszra tagolható. Liszt egyetlen bensőséges és lírai alapgondolatra fűzi fel a darabot úgy, hogy minden alkalommal más-más karakterben és tempóban hozza vissza a témát, utoljára a fináléban rezes fanfárként.

„Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak” – kezdi A csodálatos mandarin történetének leírását Bartók Béla. Lengyel Menyhért rémmeséjében az apacsok nem tudják ellátni a két szegény férfi után érkező tehetős kínai baját, aki szerelmével ostromolja a lányt. Fojtogatás, karddöfés és akasztás sem segít. Végül a lány megadja a mandarinnak, amire vágyik, mire az holtan esik össze. Bartók egyfelvonásosa 1926-os kölni ősbemutatóján megbukott, a polgármester a nyílt színen ábrázolt orgazmus miatt betiltotta a további előadásokat. A témán túl progresszív a zene is. Bartók elszakad a klasszikus tonalitástól, és kifejezőeszközként alkalmazza a disszonanciát. Előtérbe helyezi az ütősöket, szokatlan szólamot ír a fúvósoknak, vad, ritmikus, pulzáló hangzással ábrázolja a történetet – legalábbis zeneileg. A látványt a lendületes és merész koreográfiáiról ismert Duda Éva Társulat táncosai értelmezik újra.

A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös rendezvénye.

Együttműködő partnerünk: