Elegáns (gyógy)szálló az Alpok lábánál. Illusztris vendégek, fantasztikus szolgáltatások, lenyűgöző táj. A két központi figura a visszavonult zeneszerző és az új filmjén rágódó, egykor sikeres filmrendező. Öregség. Mulandóság. Ennél azért izgalmasabb a kép, ugyanis az Ifjúságban – és a szállóban – három nemzedék találkozik. Esendő és virágzó testek. Mindegyik poggyászában ott vannak a kétségek és a remények. Mert bármennyire izolált, védett világnak tűnik is a szálló, a rajta kívül létező világban szerzett lelki sérülések ugyanúgy kezelésre várnak, mint a korosodó ízületek és prosztaták. Az Ifjúság elmélkedés a kezdetről és a végről. És arról, hogy az emlékek, a múlt vajon lehúzó ballaszt-e, vagy inkább olyasmi, ami a jelenben is képes szereplőinket lehorgonyozni. És lehet-e erőt meríteni az ifjúságból? Az alkotás vágyából/illúziójából? Vannak-e, lehetségesek-e csodák? Bonyolult, izgalmas képlet.

És ahogy Fellini filmjében, az alkotói válság köré épülő 8 és ½-ben, itt is felmerül a kérdés: kihez, mihez tartozol? Képes vagy-e megváltani mások életét, a magad életét? Paolo Sorrentino ez alkalommal is büszkén vállalja, hogy Fellini lábnyomaiban lépked, de közben világossá teszi, hogy nagyon is a jelenben járunk. És remek karakterekkel veszi körül a történet két központi alakját. Apró, kesernyés sorsokkal. Ez alkalommal is megidézi Fellinit: az Ifjúságban a 8 és ½ visszhangzik. Plágiumról azonban szó nem eshet. Érdemes egymás után megnézni mindkét filmet.

Az Európai Hidak fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénye.