Tomaso Albinoni

(1671-1751) velencei zeneszerző, hegedűművész és énekes. Tehetős papírkereskedő család sarjaként anyagi háttere lehetővé tette, hogy kezdetben ne vállaljon állandó állást, a zenét inkább kedvtelésként művelte. Csak a család anyagi csődje után kényszerült rá, hogy művei bevételéből éljen meg. Sem egyházi stallumokra nem pályázott, sem arisztokrata udvaroknál nem vállalt állást. Jóllehet nyolcvanegy opera és számos instrumentális mű (mai tudásunk szerint 99 szonáta, 59 concerto és 9 szimfónia) szerzőjeként kora elismert komponistája volt, kortársai Corellihez és Vivaldihoz hasonlították, az utókor életművéből szinte kizárólag a barokk koncertek slágerszámának számító g-moll „Adagióját” ismeri. Op. 1. sorszámú triószonáta-sorozatát 1694-ben bőkezű mecénásnak, Pietro Ottoboni bíborosnak ajánlotta. Ugyanebben az évben mutatták be Velencében első, Zenobia, regina de Palmireni című operáját is. Az 1700-as évek legelejétől Albinoni valószínűleg IV. Károly mantovai herceg udvarában időzött, neki dedikálta az Op. 2. sorozatot, míg az Op. 3-as szvitek címzettje III. Cosimo Medici, toszkán nagyherceg volt. Már fiatalon népszerű operakomponistaként sokat utazott, Genovában, Bolognában, Udinében, Piacenzában és Nápolyban egyaránt játszották műveit. II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem meghívására 1722-ben hosszabban időzött Münchenben, ahol két operájának előadását irányította. Hangszeres zenéje még Bach figyelmét is felkeltette, aki két fúgát is írt Albinoni témáira, és rendszeresen adta feladatul tanítványainak műveinek tanulmányozását.