Ralph Vaughan Williams

Ralph Vaughan Williams (1872-1958) angol zeneszerző hosszú és termékeny élete során szinte minden műfajban alkotott. Írt kilenc szimfóniát, öt operát, film-, balett- és színházi kísérőzenét, dalciklusokat, zenekari és kórusműveket. Tanulmányait a Charterhouse Schoolban és a Cambridge-i Trinity College-ban, majd Berlinben Max Bruchnál, és Párizsban Maurice Ravelnél végezte. Az angol népdal és kórushagyomány nyelvezetéhez mindig is vonzódott, csatlakozott az Angol Népzenei Társasághoz, a huszadik század elejétől szorgosan gyűjtögette a régi, főleg Tudor-korabeli dalokat, s hazájának egyik legbuzgóbb népzenekutatójává, gyűjtőjévé és feldolgozójává vált. 1896-99 között a londoni South Lambeth Chapel orgonistája volt, 1919-ben az Royal College of Music zeneszerzés-tanára lett. Hosszan tartó és mély barátság fűzte Gustav Holsthoz és nagyon megrázta másik kollégája és barátja, az I. világháborúban hősi halált halt George Butterworth elvesztése. Egyéni, romantikusan illusztratív, színhatásokban, szabad és újszerű polifóniában gazdag nyelvezetét elsősorban az angol népzene, és a 16.-17. századi angol mesterek hatása alakította ki. Zenéjéből az angol táj meghitt hangulata árad. De mélyen gyökerező angol mivolta adja művészetének egyetemes értékét is. Számos, természetpoézisben gazdag művet írt, mint például a The Lark Ascending, In the fen country. Egyik leghíresebb műve az archaizáló jellegű Fantázia egy Thomas Tallis témára című zenekari darab.