Orbán György

Az erdélyi zeneszerző 1947. július 12-én született, Marosvásárhelyen. 1968-tól 1973-ig a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán Toduþãnál és Eisikovitsnál zeneszerzést, Jagamasnál zeneelméletet tanult.Végzés után 1979-ig zeneelméletet és ellenpontot tanított az intézményben. 1979-ben Magyarországra települt. 1990-ig a Budapesti Zeneműkiadónál zenei szerkesztő volt, közben 1982-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneelméletet és zeneszerzést tanított. 1991-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. Korai stílusa a nyugati avantgárd technikákhoz áll közel, ez leginkább 1979-ben írott Triple Sextetjében figyelhető meg, amelyet 1989-ben a Párizsi Nemzetközi Zeneszerző Versenyre adott be. Az 1980-as évek közepe táján a neoromantikus stílus felé fordult. A magyar kórushagyományhoz kapcsolódó, részben liturgikus célra írott kórusművei jazz-szerű elemeket tartalmaznak, sok dala és kórusa groteszk, humoros karakterű. Kilenc zenekar- vagy orgonakíséretes misét írt, számos kórusművet, szólódalt komponált. Zenekari művei közül két Szerenádja emelkedik ki, kamaraműveit általában vonós-zongora összeállításra írta. Zongorára három-három szvitet, illetve szonátát komponált.