Henryk Wieniawski

Paganiniéhez mérhető virtuozitás, Chopinhez hasonló lengyel zenei szellem – így írhatnánk le Henryk Wieniawski, a nagyszerű hegedűművész és zeneszerző védjegyeit. A lengyel komponista 1835-ben született, majd csodagyerekként kilencévesen felvételt nyert a párizsi konzervatóriumba. Néhány év turnézás következett, majd Wieniawski visszatért Párizsba, hogy zeneszerzést tanuljon. 1851-ben Oroszországba költözött. Ekkoriban jelentek meg első művei, a D-dúr polonéz és az 1. hegedűverseny is. Utóbbiban a zeneiség helyett inkább a technika fitogtatásáé a főszerep, a korabeli közönséget mégis lenyűgözte a kompozíció. 1860-ra Wieniawski Oroszország legfontosabb művészévé vált: a cár elsőszámú hegedűse és a konzervatórium professzora lett. Jellegzetes technikájával ő határozta meg az orosz hegedűs hagyományok alakulását. Zeneszerzőként is fejlődött: megírta élete főművét, a 2. hegedűversenyt. Az orosz korszakot követően Wieniawski amerikai és európai koncertkörútba kezdett, majd a brüsszeli konzervatórium tanára lett. Szívbetegsége miatt 1878-tól többször is félbe kellett hagynia koncertjeit, végül Odesszában annyira rosszul lett, hogy kórházba, majd Nagyezsda von Meck házába vitték. 1880-ban, méltatlan anyagi helyzetek közepette érte utol a halál, két hónappal legkisebb lánya születése előtt.