Gabriel Fauré

Pamiers-ben született, mint tanítócsalád hatodik gyermeke. Falun nevelkedett, zenei tehetségét Niedermeyer fedezte fel, az ő iskolájában nyert Fauré tíz esztendőn át ingyenes képzést Párizsban. 1860-ban Saint-Saëns tanítványa lett, aki figyelmét Bach műveire irányította, de egyúttal a maga romantikus érdeklődését, Liszt és Wagner iránt táplált lelkesedését is átadta neki. 1866-70 között Rennesben volt templomi orgonista, majd különböző párizsi templomokban orgonált. 1872-ben a Niedermeyer zeneiskola tanára lett. 1896-ban kinevezték a párizsi Madelaine-templom orgonistájává és a Conservatoire zeneszerzés tanárává. 1905-ben az intézmény igazgatója lett, Dubois utódaként. Élete utolsó évtizedében megsiketült. Párizsban halt meg 79 éves korában. Fauré zenéjét elsősorban a pasztelles árnyalatok, gyengéd tónusok és érzékeny hangulatok jellemzik: húsz évvel Debussy előtt impresszionista stílusban komponált. A francia zeneszerzők egész nemzedéke: Ravel, Florent Schmitt, Roger-Ducasse, Nadia Boulanger tanult tőle.