Frédéric Chopin

Zseniális lengyel zeneszerző, a zongoramuzsika történetének egyik legnagyobb alakja. Egyedülálló jelentősége az európai zene történetében az, hogy megteremtette a zongora sajátságos kifejezőeszközeit, deklamációs stílusát, poétikus beszédnyevét. Ez a fölfedezésszerűen új nyelvezet a bécsi klasszicizmus kifejezésmódjának feloldása (tehát a dallam, a tempó, a forma fellazítása) révén bontakozott ki, és főként az ornamentumok gazdagságában, a rubátók változatosságában s egyes zenei formák, sőt műfajok újjáteremtésében nyilvánult meg. Halk lírája gyakran nyer éles fényt a körülötte felcsapó szenvedély lángjától; a kettő együtt különös hangbeli ötvözetét adja ennek a rendkívül összetett stílusnak. Művészetének meglepő varázsa nem annyira a zenei anyag eredetiségében, mint inkább a felhasználás és alkalmazás módjának újszerű mivoltában rejlik. Abban például, ahogyan a népies melodikát a barokkos kontrapunkttal ötvözte, vagy ahogyan saját fejlett romantikus harmóniavilágába az olasz operadallamok világát beolvasztotta; vagy akár abban, ahogy a zongorahangot intim énekbeszédre, szavalatra, deklamációra tanította.