Édouard Lalo

Miután édesapja nem szerette volna, hogy hivatásos zenész legyen, az 1823-ban született Édouard Lalo tizenhat évesen elhagyta a családi fészket, hogy a párizsi konzervatóriumban tanuljon hegedülni. A spanyol felmenőkkel rendelkező francia komponista hegedülésből tartotta fenn magát, miközben zeneszerzést is tanult. Csakhamar el is készültek első hegedűre írt művei. Az 1850-es évektől kivette részét a francia kamarazene újjáélesztéséből, 1855-ben pedig alapító tagja volt a Armingaud Kvartettnek. Tíz évvel később feleségül vette Julie Bernier de Maligny énekesnőt, aki későbbi dalainak szólistája is lett. Lalo a kezdetektől vonzódott a színpadi zene iránt, de szerzőként nem volt szerencséje: Fiesque című operáját a párizsi Opéra visszautasította. Hasonlóan járt az Ys királya című operával is – ezt végül 1888-ban mutatták be –, ám a színház ekkor kárpótlásul felkérte Lalót egy balett megírására. Ez lett a Casanova életének egy fejezetét bemutató Namouna. De hiába a színpad iránti vonzalom és a kamarazenében való jártasság, az 1892-ben elhunyt Lalót ma elsősorban zenekari műveiről ismeri a nagyközönség, mint a csellóverseny vagy a hegedűre és zenekarra írott Spanyol szimfónia.