Dohnányi Ernő

Apja gimnázium tanár, művelt muzsikus. Pozsonyban már kora gyermekkorában tanult zenét, 1894-től a budapesti Zeneakadémián Thomán István és Koessler János tanítványa. Mint zeneszerző már ebben az időben feltünt külföldön is, mint zongoraművész 1899-ben indult el sikerekkel teli pályáján. 1905-től Berlinben a Zeneművészeti Főiskola zongoratanára. Ezek az évek jelentik alkotóművészetének a beérését. Hazájától elszakadva nem lett részese annak a zenei áramlatnak, amelynek során elsősorban Bartók és Kodály keze alatt megszületett a népzenén alapuló új magyar zenei stílus. Zenéje a klasszikus német, főképpen a brahmsi örökségből táplálkozott. 1916-tól 1920-ig a pesti Zeneakadémia tanára. Mint a budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya, több európai turnén vezényelte a társaság zenekarát. 1925-27 között több ízben utazott az USA-ba, és ott mint zongoraművész, tanár, komponista és karmester tevékenykedett. 1928-ban visszakerült a budapesti Zeneakadémiára és 1943-ig a zeneszerzés és zongoraosztályok professzora, 1934-ben pedig az intézet főzeneigazgatójává nevezték ki. A II.világháború végén Ausztriába emigrált, később Argentínába, végül 1948-ban Floridában telepedett le. New Yorkban halt meg, 1960-ban.