Claude Debussy

Debussy nem muzsikus család gyermeke, de szülei korán felismerték bontakozó tehetségét, és már 11 éves korában beiratták a párizsi Conservatoire-ba. 1879-ben Meck asszony – Csajkovszkij mecénása – házába került mint zongorista, és megismerkedett az orosz népzenével. 1884-ben megkapta a “Római-díj”-at, de itáliai tartózkodása nem tett rá mélyebb benyomást. Annál jobban érdeklődött a testvérművészetek, a korabeli festészet és irodalom iránt. Debussy zenetörténeti jelentősége napjaink muzsikája szemszögéből nézve felmérhetelen. Ritka eset, amikor egy korszak kezdete ilyen szorosan kapcsolódik egyetlen alkotóművész tevékenységéhez. Róla elmondhatjuk, hogy majdnem mindaz, ami korunk muzsikáját a romantikától elválasztja, vele kezdődött. Elveti az iskolás harmonizálás szabályait, határozottan megformált témák helyett előtünedező, majd tovasuhanó hangulatok foszlányait villantja fel. Szívesen alkalmazza az egészhangú hangsort, amivel a dúr-moll tonalitás rendszerét lerombolja. Egyik legtöbbet utánzott sajátossága a színező akkordok egymásutánja, valamint a feloldhatatlan disszonanciák sorozata. Első műve, amely szélesebb körben ismertté tette nevét, az Egy faun délutánja (1892). A továbbiakban is elsősorban szinfonikus műveket alkotott, de egészen újszerű mondanivaló szólal meg zongoraműveiben is. (Till Géza)