Bohuslav Martinů

Bohuslav Martinů (1890-1959) cseh neoklasszikus zeneszerző, a kelet-csehországi Poličkában született. Gyermekként első hegedűóráját a városka szabójától kapta, gyors haladását látva  a település lakói összefogtak, és közösen finanszírozták prágai zenei tanulmányait. A fiatal tehetség 1906-tól a prágai konzervatórium növendékeként Josef Suknál hegedült, majd 1909-től orgonát és zeneszerzést tanult. 1910-ben azonban kizárták a konzervatóriumból, mert kevesellték a szorgalmát. 1912-ben végül mégis hegedűtanári diplomát szerzett, majd Prágában, a Cseh Filharmonikus Zenekarban muzsikált. Katonai szolgálatra alkalmatlanként az I. világháború alatt nem kellett bevonulnia, szülővárosában tevékenykedett zenetanárként, majd 1920-tól ismét a filharmonikusoknál hegedült. 1922-23-ban visszatért Josef Sukhoz, akitől zeneszerzést tanult, majd Párizsba ment, ahol Albert Rousselnél tökéletesítette tudását. 1940-ig a francia fővárosban élt és komponált, majd a németek bevonulásakor az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Princeton-i Egyetemen, illetve a Tanglewood zenei fesztivál kurzusain tanított. 1953-ban tért vissza Európába, Nizzában, illetve Rómában élt, majd egy évig ismét Amerikában, a rangos Curtis Institute-ban tanított. Élete utolsó éveit Svájcban töltötte. Terjedelmes életművét műfaji és stiláris sokrétűség jellemzi. Műveire hatott a népzene, az impresszionizmus, Stravinsky és a Hatok művészete is. E befolyások következtében fordult a neoklasszicizmus felé, és használt fel előszeretettel dzsesszes elemeket műveiben. Martinůt mára a legjelentősebb cseh zeneszerzők között tartják számon. Zenéjét – elsősorban zenekari műveit és kamarazenei kompozícióit – egyre gyakrabban játsszák.