Astor Piazzolla

1921. március 11-én született az argentinai Mar Del Platában. Nyolc évesen kapja meg első bandoneonját (gombos harmonika) apjától, és tizenkét évesen kezd el klasszikus zenét tanulni a magyar származású Rachmanyinov tanítványtól, Wilda Bélától. 17 évesen Buenos Airesbe költözik, ahol másodrangú tangó együttesekben zenél, hangszerel, de közben intenzíven folytatja tanulmányait, majd 22 évesen "klasszikus" darabokat kezd írni. 1953-ban bemutatják a Sevitzky versenyre írt darabját, a Buenos Airest. Ugyan a premier hangos botrányba fullad, páran ugyanis szentségtörésnek vélték a bandoneon jelenlétét egy szimfonikus zenekarban, de legalább a verseny díjazottjaként eljut Párizsba, ahol Nadia Boulanger tanítványa lesz. Először megpróbálja eltitkolni tangó múltját mestere elől, de amikor mégis fény derül az igazságra a csodás tanár zenetörténeti jelentőségű tanácsot ad: "Astor, a klasszikus darabjaid jól vannak meg írva, de az igazi Piazzolla itt van, sose hagyd el." Apja halálakor, az ő emlékére megírja a híres Adios Nonino című dalt, 1965-ben a New York-i filharmonikusokkal játszik, és 1968-ban a költő Horacio Ferrerrel létrehozza egyetlen operáját a Maria de Buanos Airest. 1973-ban, egy rendkívül produktív időszakot követően, szívinfarktus éri, ami arra készteti, hogy visszafogja aktivitását, Olaszországba költözik, ott írja meg egyik legismertebb dalát a Libertangót. 1986-ban elnyeri a Cesar-díjat az El Exilio de Gardel című film zenéjéért. Egy feszített európai turné után agyvérzés éri, aminek következményei eltartanak 1992. július 4-én bekövetkező haláláig.  Több mint ezer darabja maradt fenn, műveit a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte mindenhol játsszák, nagy sikerrel.