Antonio Caldara

Velencében született, Bécsben halt meg, így jelentős szerepet játszott a 18. századi olasz vokális zene fejlődésében és a német zene irányának alakulásában egyaránt. Az itáliai zeneszerző, Antonio Caldara 1670/71 környékén született. Gyermekként a Szent Márk-székesegyház kiemelkedő fiúszopránja volt, valószínűsíthető tanárainak: hegedűművész apjának, Giovanni Legrenzinek és a csellóvirtuóz Domenico Gabriellinek köszönhetően pedig hegedűn, csellón és billentyűs hangszereken is kiválóan játszott. Operái hamar felkeltették a figyelmet, 1699-ben Mantova operarajongó hercegének maestro di cappellája lett. Ekkor komponált operái sajnos nem maradtak fenn. 1708-tól Rómában, Ottoboni bíboros szolgálatában olyan műveket komponált, mint a Serenata Chi s’arma di virtù. 1717-ben Bécsbe költözött, hogy VI. Károly (avagy III. Károly magyar király) helyettes kapellmeistereként operákat, oratóriumokat és egyéb zeneműveket szerezzen. Ekkoriban született a Dafne és a Sancio Panza című opera, vagy a Missa Laetare és a Missa in spei Resurrectionis című mise. Bár számos kézirata elveszett, életműve így is közel 3500 darabot tartalmaz: több mint 90 operát, oratóriumokat, kantátákat, madrigálokat és hangszeres műveket. 1736-ban bekövetkezett halálában bécsi munkájából fakadó kimerültsége is közrejátszhatott.