Alekszandr Glazunov

Pétervárott született. Tizenhárom éves korában már komponált, egy évvel később pedig megismerte Balakirevet, aki rövid ideig tanította — „kis Glinkának” nevezte a rendkívül tehetséges gyermeket —, majd Rimszkij-Korszakov figyelmét is felhívta Glazunov képességeire. Rimszkij-Korszakov szintén nem mindennapi csodának tartotta e tehetség rohamos fejlődését: mondják, hogy Glazunov, Borodin Igor herceg című operájának nyitányát emlékezetből hibátlanul leírta. Első szimfóniáját tizenhat éves korában komponálta, a bemutató nyomán Liszt is felfigyelt rá, és jelentős mértékben elősegítette Glazunov európai érvényesülését (1884-ben Weimarban is előadatta a szimfóniát). 1889-ben a párizsi világkiállítás alkalmával mint karmester mutatkozott be Glazunov, majd londoni szereplései után a pétervári konzervatórium tanára (1906-ban igazgatója) lett. Az első világháború befejezése után részt vett a konzervatórium újjászervezésében, majd ismét világkörüli utat tett Európában és Amerikában. Párizsban halt meg, hetvenegy éves korában. A századforduló orosz zeneszerzőinek sorában Glazunov a klasszikus hagyományok őrzőjének szerepét vállalta. Kortársainak újító törekvéseiben nem vett részt. Mondanivalójának a hangszeres muzsika nyújtotta a legmegfelelőbb keretet, színes képzelőereje, kifejező dallamossága és nemes lírája itt mutatkozott meg a leghívebben.