A klasszikus szerző első, C-dúr zongoraversenyének előadásából ezen túlmenően az is kitetszett, hogy a szólista és a Budapesti Fesztiválzenekar kölcsönösen rokonszenveznek egymással. Arra a közkeletű hitre, hogy  Johannes Brahms népszerű táncait a magyar zene ihlette, a zenekar és társalapítója, Fischer Iván egy a negyedik szimfónia tárgykörében tartott hangzó intenzív kurzussal válaszolt. Régen nem hallottunk Dohnányi Ernőről (1877-1960), akinek korai zongoraötösét annak idején még Brahms is megdicsérte. A Fesztiválzenekar az Op. 36-os Szimfonikus percek segítségével idézte meg őt. Öt hangulatképről van szó, amelyek sokszínűsége impresszionista hangulatot áraszt.A Cappriccio címéhez méltóan szeszélyes bevezetőt jelent füttyögő fuvolájával és cselló-kantilénájáva, a Rapszódia angolkürt-szólója pedig egy komótosan úszkáló hattyút asszociál. Groteszk hatásról a Scherzo ironikus-ünnepélyességű rézfúvósai  gondoskodnak, míg a „Tema con Variazioni“ kecses hárfa és cseleszta-szólamokkal szolgál, a Rondó pedig virtuóz módon idézi fel a csárdást – ami igazi magyar találmány. A budapestiek pontos és szenvedélyes játékkal  bizonyítják be honfitársuk zenéjének segítségével, hogy milyen kevés idő elegendő a szimfonikus hatás eléréséhez. A Beethoven-versenymű megszólaltatásához a Budapesti Fesztiválzenekar szokatlan ülésrendet használt. Az oboista és a fuvolás az első hegedű második pultjánál  foglalt helyet, a második hegedűk első pultjánál pedig a két klarinétos ült. Mivel a Mozartra és Haydnra emlékeztető fafúvós-témák a vonósokhoz kapcsolódnak, ennek így nagyon is van értelme. Mindenekelőtt a megkapó Largóban, ahol a zongora és a klarinét olyan bensőséges párbeszédet folytat egymással. Ebben Buchbinder - akárcsak a gyöngyöző nyitótételben nagy súlyt helyez az éneklő dallamvonalra, a rondótétel pedig tiszta,  legmagasabb színvonalú  zenei gyönyörűség. Az, ahogy ez az osztrák-cseh zongorista megcsillogtatja változatos billentését, ahogy a cadenzákban bővíti a téma-anyagot, vagy ahogy Beethoven kolerikus temperamentumára utal, leveszi a lábáról, szinte földhöz csapja az embert. Brahms Negyedik, a gyász hangnemében, e-mollban írott,   szimfóniájában aztán a budapestiek Fischer Iván vezetésével tovább húzzák a gyeplőt. A Budapesti Fesztiválzenekar a viszonylag kevéssé ismert 11. és 7. Magyar tánccal  fejezte be tisztelgését Brahms előtt.