A dortmundi Konzerthaus „Zeitinseln“ (Időszigetek) műsorát kezdettől fogva mindig úgy hirdették meg, hogy abban egy zeneszerző műveit játsszák több napon át – többnyire ugyanazzal a zenekarral és karmesterrel. A vasárnapig tartó Zeitinsel-sorozat keretében most Antonín Dvořák műveit játssza a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója, Fischer Iván vezényletével, - a brnói Filharmónia Kórusának közreműködésével. A sorozat az operakomponista Dvořák legismertebb alkotásával, a Ruszalka című háromfelvonásos, Jaroslav Kvapil librettójára szerzett lírai mesével kezdődött. Az életelemét, a vizet egy férfi kedvéért elhagyó, majd oda csalódottan visszatérő vízisellő történetét az utóbbi idők rendezéseiben nem meseként, hanem mélypszichológiai értelmezésben, olykor aktuális eseményekkel összefüggésbe hozva vitték színre. A koncertszerű előadás a zene örömén túl arra is lehetőséget nyújt, hogy végiggondoljuk, mit jelentenek az effajta rendezések, kivált, hogy a lírai mese nem bővelkedik nagy drámai erejű jelenetekben. A szereplő személyek közül az egyetlen, akinek neve is van, a címszereplő, Ruszalka, akinek szólamát Pavla Vykopalová nagyszerűen, a szerep minden hangi nüanszát ragyogóan hozva énekelte. Ragyogó legato-ívei egészen a csúcshangokig átragyogták a zenekart, pianói példásak voltak. A folyvást bölcs és mélabús mondásokat éneklő vízimanó megszemélyesítőjének, Peter Mikulášnak megvan a ritmikailag nehéz, staccato-motívum énekléséhez szükséges, hajlékony basszusa. A II. felvonásban mélységeivel nyűgözött le. Aleš Briscein világos, erős tenorhangján szépen szólt a csapodár természetű herceg – az olasz operák világát idéző - szólama. Sokat vállalt a két szerepet, a Ježibaba boszorkány és az idegen hercegnő szerepét éneklő Jolana Fogašová, aki rendelkezik is a két nőalak megszemélyesítéséhez szükséges hangterjedelemmel. Ő a két figurához különböző ruhát vett fel. Az volt a benyomásunk, hogy a herceg iránt szenvedélyt színlelő idegen hercegnő alakjának megformálása jobban feküdt neki,mint a boszorkány – hangilag nagyobb mélységeket követelő és ritmikailag bonyolultabb szólama.. A kisebb szerepek is pazar előadásban szólaltak meg, az erdészt Jiři Brückler személyesítette meg, kitűnően, hajlékony bariton hangon. Az operaszínpadon nem könnyű megvalósítani, hogy a sellők a vízben pancsolnak, az erdei manók pedig a holdfényben táncolnak és énekelnek. Itt viszont csak énekel a három szólistanő csodálatos harmóniában. A mozgékony, hetyke szopránhangú Michaela Kapustová e szerepen túl még a kukta szólamát is előadta. A Petr Fiala által betanított kórus - mindenekelőtt a női kar pregnánsan énekelte rövid szólamait, ragyogóan sikerült az I. felvonás tündérdalának pianissimo-visszhangja. Az est sikerében mérvadónak bizonyult a Fischer Iván vezényelte kórus teljesítménye. Ami a vonósokat illeti, a zenekar maximális létszámú volt, amiből különösen a Ruszalka központi, először a hegedűkön, majd a mélyvonósokon mélabúsan felcsendülő, a figura törékeny karakterét csodálatosan kifejező témája profitált. A dirigens amúgy a gyors tempókat vett és jól hallhatóan hagyta érvényesülni a műre jellemző, nehéz, gyakran változó ritmusokat és irizáló hangszíneket. Ugyanez állt a partitúra természetábrázolásaira is. A zenekar nagy létszáma ellenére sem fedte el az énekesek hangját, amiben persze az ő hangvolumenjük is jelentős szerepet játszott. A zenekari szakaszoknál, például a II. felvonás szláv-ritmusú táncainál aztán az együttes is kellőképpen „kiereszthette” a hangját. Különösen szép volt a III. felvonás előjátéka. A megszokott operaelőadásokkal ellentétben a hangszerszólókat nemcsak hallhattuk, de láthattuk is a szólistákat. Különösen a puha és gömbölyű hangon megszólaló kürtöket illeti dicséret, amiért minden díszletnél szemléletesebben varázsolták elénk az erdő hangulatát. A cselekmény komor-melankolikus atmoszféráját ragyogóan érzékeltették a fafúvósok. Ami a koncertszerű operaelőadást a CD nyújtotta élménytől megkülönbözteti, az a zene közösségi élménye. A Konzerthaus közönsége hosszan tartó tetszésnyilvánítással reagált az élményre, állva tapsolt és brávózott – ez a sokat ígérő este volt a Zeitinsel Dvořák nyitánya!