Vagy tíz perc telhetett el Brahms harmadik szimfóniájából, amikor meg akartam nézni  egy nevet  a Budapesti Fesztiválzenekar műsorfüzetben. Lapozni merészeltem. Ami azt illeti, nem volt valami jó ötlet. A zsúfolásig megtelt Royal Albert Hall nézőterét olyan, már-már természetfeletti csend ülte meg, hogy alighanem az erkélyen is hallani lehetett a papír zörgését. A Proms koncertjeinek közönsége amúgy is viszonylag tisztelettudóan hallgatja a zenét, de még itt is ritkaságnak számít, hogy a közönség ilyen mozdulatlanul és lélegzetvisszafojtva üljön. Mintegy 6000 ember figyelmét így lekötni nem akármilyen képességeket igényel zenekartól és karmestertől. Igaz, a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván nem hétköznapi vendég ebben a teremben. Második Proms-koncertjükön teljességgel megmerítkeztek Brahms zenéjében: a harmadik és a negyedik szimfóniát játszották rövid, de annál intenzívebb hangversenyükön, amely szinte minden egyes ütem zenei csodákkal volt teli. A négy szimfónia közül a harmadik a legkifinomultabb, a legelején egy direkt citátummal, Schumannt, Brahms mentorát idézi a mű eleje. Ami azonban Schumann-nál nyugodt, záró frázis, azt Brahms szenvedélyes, konfliktusos és megalkuvást nem ismerő állítássá növeli, amelyből bonyolult  érzések egész világát érezhetjük ki. A Negyedik szimfónia az utolsó, amelyet Brahms ebben a műfajban írt: reflektív, olykor rideg atmoszférájú, megmunkálása perfekcionista. Záró Passacagliája pedig valósággal legyűri, földhöz vágja, lehengerli hallgatóját. Abban, hogy a közönség ilyen visszafojtott lélegzettel hallgatja zenekarát,  Fischer nagyon nagy szerepet játszik. Dirigálása félelmetesen koncentrált és ökonomikus. Minden egyes mozdulata precíz és fókuszált, mentes minden színészkedéstől, finomhangolású  zenekara pedig ujja legkisebb jelzésére is érzékenyen reagál.  Kétségkívül van ebben az éthoszban valami túlkontrolláltság is: a BFZ vonós szólamainak például nincs párjuk a világban. Olyan egységesen szólnak, mintha csak egy hatalmas vonósnégyest hallanánk. Olykor úgy érezheti az ember, hogy Fischer túl szorosan tartja őket, olyan sima, tükörfényes a hangzásuk, de a muzsikusoknak azért , ha az alkalom úgy hozza, bőségesen akad lehetőségük személyességük kibontakoztatására, kifejezésére. Az első fuvolás, Sebők Erika szívet tépő szépséggel szólaltatta meg a Negyedik szimfónia Passacagliája gyönyörű,  éjsötét fuvolaszólóját. Ez a finomság, a Fischer előadói szándékához való közelség teszi a BFZ előadásait olyan átlagon felüliekké. Fischer kivételes muzsikus – zeneszerző is, ami gyakran segíti az azonosulást a művek előadásakor. Hosszabb vonalakban gondolkodik ahol nagyobb képről van szó, és el sem lehet képzelni az övénél  meggyőzőbb tempókat és jobb balanszot, ezek még a Royal Albert Hall akusztikai körülményei között is tökéleteseknek bizonyultak. A nagybőgőket és az ütősöket a zenekar háta mögött, egy sorban, egy emelvényen helyezi el, az első és második hegedű szólamot pedig a elöl, a pódium két oldalán, ami nagyon hatásos. Bizonyára nem hátrány, hogy a BFZ tagjainak többsége magyar (bár a másik hangversenyükön a műsorfüzetben kiszúrtam egy ír nevet) és ennek köszönhetően közös zenei örökségen és hagyományokon nőttek fel, nem is szólva arról, hogy a zenei képzésük is hasonló lehetett. Ez persze nem is szükségképpen jelenti a titok nyitját, nem szabad számításon kívül hagyni a teljesítményük mögött lévő rendkívül kemény munkát. Az azonban  a sors iróniája, hogy a közös zenei gyökerek éppen a ráadásszámban mutatkoztak meg teljes mértékben. Fischer bejelentette, hogy előadják az Abendständchen (Esti szerenád) című dalt – a zenekar tagjai pedig letették hangszereiket, és kórust alkotva, a cappella elénekelték a művet. Az ének a magyar zenei képzés alapjául szolgáló Kodály-módszer lényege (amelyhez a zenekar legtöbb tagjának gyermekkorában szerencséje volt). A Kodály módszer szerint a gyermeknek még azelőtt meg kell tanulnia énekelni, mielőtt hangszert venne a kezébe.  A zenekarnak minden átmenet nélkül sikerült az énekkarrá változás. Milyen jó lenne rávenni  egyszer egy londoni zenekar tagjait, hogy legközelebb ők is próbálják ki ezt.