Ez a legszebben játszott Mahler-ötödik, amelyet valaha is hallottam. Egykori gimnáziumi zenetanárom, Nicholas Tino egy hangverseny után, amelyen Bruckner harmadik szimfóniáját hallottuk Széll Györggyel és a clevelandi zenekarral, azt mondta, neki ez „túlságosan tiszta.” Itt ez a veszély föl sem merült. Egy öröm hallani, ahogy fel vannak rajzolva az ötödik szimfónia harmóniái. A zenekari szövetet helyenként éteri tisztaság jellemzi. A lemez kísérőfüzetében Fischer Iván azt írja: „Az ötödik valamennyi Mahler- szimfónia közül a legzsidósabb. Az első tétel a zsidó siratók hangulatát idézi fel, a finálé pedig a messianisztikus öröm gyermeki vízióját.” Fischer interpretációja szerint az ötödik minden dallama alapvetően zsidó. Megtalálja benne a jiddis dalt, a klezmert és a zsidó kántorok dallamait. Még a nyitó trombitaszólóban is van valami kántorzene-szerű. Az ötödikben nem találjuk meg azt a viszonylag konzervatív színeket, és azt a keresztény ethoszt, amelyek a „Feltámadás” szimfóniát, vagy a nyolcadik szimfónia első tételét jellemzik. Maga Mahler az ötödik szimfónia Scherzóját „őseredeti zeneként írja le, tajtékos, habzó, háborgó hangtengernek.” Fischer Iván interpretációja lélegzetelállítóan új zeneként mutatja meg a művet, miközben a zenei megvalósítása példásan szofisztikált. A nyitótétel gyászindulója rendkívüli mélységgel és súllyal szólal meg. Stílusában az Istenek alkonyának gyászindulóját idézi meg. Ám ez egy zsidó gyász, a férfiak megszaggatják ruháikat, letépik a gombokat zubbonyaikról. Fischer ennek megfelelő síró, jajveszékelő hangzást csal ki a rezesekből. A következő tétel vehemens módon figyelmeztet az élet tragikus voltára. A második téma narratívája az élet szépségeit idézi itt a siralom völgyében. Egy ponton a zenekar egy jiddis énekes zokogását mímeli. A Scherzo tételt nyitó keringő inkább egy klezmer-zenekar valcerére hasonlít, mint nagy bécsi keringőre. A vonósok szólamai utcazenészekre emlékeztetnek, mint szalonzenekarra. A vonós-pizzicatók az új bécsi iskola hangszereléseit előlegezik már, míg a fa- és rézfúvósok kicsit verkliszerűen muzsikálnak. Ezek a különböző hangszercsoportok egymásra helyezve olyasvalamit eredményeznének, amit Charles Ives írt. Fischer Adagiettója gyönyörű és egyszerű, keresetlen, apadásával és dagadásával Izolda szerelmi halálára emlékeztet. Ahogy Zubin Mehta fogalmazott: Mahler Wagner gyermekei közül való. Fischer betartja a Finale attacca-jelzését. Ez nagyon fontos, mert ez szerelem, ami visszavisz a Rondo újjászületéséhez a maga szofisztikált természetköltészetében. Fischernél úgy szól ez, mintha egy nagy folyam lenne, amely lassanként egyre erősebb sodrásúvá válik. A befejező korál a barokk székesegyházak ragyogását idézi, amit aztán hamarosan klezmer-szerű coda vált fel. A CD-reprodukció nagyon szépen sikerült, a hangzás széles és teres, kitűnő a balansz. A surround sound programot nem tudtam megnyitni. Fischer Iván felvétele a mű legnagyobb felvételeivel áll egy sorban. Hihetetlen bölcsesség és érettség jellemzi, és megerősíti a Budapesti Fesztiválzenekar hírét, hogy ott a helye a világ legjobb zenekarai között.