Ez a csodálatos felvétel valami újra tanít bennünket azokkal a művekkel kapcsolatban, amelyekről úgy gondoltuk, jól ismerjük őket. Mahler 5. szimfóniájában a második tétel gyakorta úgy hangzik fel, mint az első tétel kidolgozása vagy fejlesztése. Fischer teljességgel önálló egészként dirigálja a gyászindulót. A Stürmisch bewegt rész kezdetén lendületes, szenvedélyes és dühös utógondolat következik, majd 12'06”-nál, ahol kisüt a nap, az ember valósággal beleborzong és lúdbőrzik. Fischernél íve van a zenének, a temetés fakóságából, sivárságából a fény felé. Az első két tétel múló pillanatai fölidézik a 3. szimfónia naiv dallamait és a 4. szimfónia ártatlanságát, még az Adagietto tétel előtt felvillantva annak gyengéd finomságát. A másuttolykor súlyos, kanyargós, tekervényes, Scherzo, a maga 19'40” terjedelmével itt rendkívül világosan szólal meg. A CD-hez írott jegyzetében Fischer azt állítja, hogy ez az össze Mahler-szimfónia közül a leginkább zsidó. Én ezt soha nem gondoltam. Az első, kimondottan explicit Klezmer-közjátékával lehet erre a címre a legnyilvánvalóbb jelölt.