Trinidad mennyire adott hátteret gyerekkorában ahhoz, hogy ilyen közel kerüljön a zenéhez?

Szerencsémre a hazám egy igazán multikulturális, zenére, táncra, művészetekre és főleg azok sokszínűségére rendkívül nyitott ország. Sokféle népcsoport él együtt, és a korábbi gyarmati lét arra késztette az elnyomott embereket, hogy próbálják egymást minél inkább elfogadni. A különböző vallású, színű, nyelvű csoportok a kultúra segítségével tudtak a legjobban közel kerülni egymáshoz.

Tehát az adott dolog volt, hogy azok a családok, akik megengedhették maguknak, zenére is taníttatták a gyerekeiket?

Igen, ez természetes volt az én gyerekkoromban, részben a hangszereszene-tanulás, részben pedig az éneklés. Az énektanulás egyébként a klasszikus brit zeneoktatási rendszert tekintette alapnak. A templomban eleve az anglikán egyházi éneklési formát tanulták meg a gyerekek, akik közül szinte mindenki énekelt a templomi kórusban. De nem csak az egyházi éneklés határozta meg az én gyerekkoromat: a nagymamám imádott énekelni, anyám zongorázott és gitározott. Egyébként az ő zongoráján tanultam meg játszani. Egyszóval a testvéreimmel együtt nagyon komoly zenei képzésben volt részünk, ami az európai klasszikus zeneirodalmat jelentette. Szerencsére a szüleink megengedhették maguknak, hogy a legjobb iskolákba járassanak bennünket, ahol a zenén kívül is magas színvonalú oktatás folyt.

Kezdetben a zongora mellett tette le a voksát, ahogy megtudtam. Meddig? És miért tért át az éneklésre?

Hosszú ideig zongoraszólistának készültem. De közben kórusban is énekeltem. Trinidadban nagyon sok kórus működik, ezek egymással komoly versenyben állnak, és az élükön álló karvezetők a legjobb európai és amerikai zeneiskolákban tanulnak, majd hazaviszik a tudásukat és tapasztalataikat. Így igazán nagy élvezet az ottani kórusokban énekelni. Tehát egy szép napon a kórusunk énektanára azt kérdezte, nem lenne-e kedvem külön ének- és hangképzésórákra járni. Azt is mondta, ha jól haladok, részt vehetek a jelentősebb versenyeken is. Ekkor 16 éves voltam, és persze nagyon vonzott a megmérettetés lehetősége. Így belevágtam az énektanulásba, ami nagyon nagy élvezetet jelentett.

Hamar kiderült, hogy különleges hangja és képességei vannak?

Azt nem tudom, mennyire különleges, de azt azért kimondta a tanárom, hogy két másik lánnyal együtt mi vagyunk a legjobbak, és köztük engem még külön kiemelt. De ezzel elég nehezen tudtam megbirkózni. Fontos volt, hogy pontosan lássam a helyem, hogy nem nagy hal vagyok egy kis tóban, hanem egy kicsi hal a nagy óceánban. Hiszen a világ énekeseivel mérettettünk össze, tehát nem gondolhattam, hogy mindegyiküknél jobb vagyok.

Az egyértelmű volt, hogy a klasszikus irányt választja?

Ugyan Trinidadban nagy vonzerőt jelentett a calypso, amely a Karib-szigetekre kifejezetten jellemző izgalmas zenei stílus, de a családomban valahogy a klasszikus vonal volt az erősebb, így én is amellett döntöttem.

Mikor döntötte el, hogy az Egyesült Államokba megy egyetemre?

22 éves koromban vált világossá számomra, hogy az éneklés a jövőm. Zongorázni és énekelni egyszerre nem lehet, így döntöttem az éneklés mellett. A Manhattan School of Musicra jelentkeztem, amiről tudtam, hogy a világon az egyik legjobb iskola. Ez az intézmény a lehető legtöbbet adta nekem ahhoz, hogy kifejlesszem a bennem lévő képességeket. Addigra már biztos voltam benne, hogy a zongoránál sokkal jobban érdekel a színpadon való éneklés. Vágytam arra, hogy lássam a közönség visszajelzését, a tekintetüket.

Az operához, különösen a barokk operához mi vitte közel?

Eleve meghatározó volt számomra, hogy az operában újabb és újabb karaktereket formálhatok meg, miközben énekelek, amit persze a legjobban szeretek. Ami pedig a barokk zenét illeti, engem rendkívüli módon vonzanak a barokk zene különleges szabályai, amelyek valójában a legnagyobb szabadságot hordozzák. Minden előadáson önmagadat adhatod, akár minden alkalommal más-más módon. És azt is nagyon élvezem, ahogy a barokk zene a hangomat egészségben tartja. Ez a legjobb mód a hang megőrzésére. De sok más stílusban és sok korban született zenében is otthon érzem magam a dzsessztől a kortárs zenéig és a nagy klasszikusokig. Nem csak egyetlen műfaj vonz, de az tény, hogy a barokk áll a legközelebb hozzám.

Hogy érzi magát ezekben a napokban, amióta a Poppea megkoronázását próbálja Fischer Ivánnal?

Nagyon tetszenek Fischer Iván ötletei. És azt is nagyon élvezem, ahogy a próbafolyamatban segít pontosan megérteni és átérezni, mi a szerep lényege. Nem beszélve arról az elképesztő kreativitásról és fiatalos hévről, amivel a próbákon újabb és újabb ötleteket valósít meg. Őrületes ereje van, senki nem hiszi el neki, hogy valóban elmúlt 70 éves. Szeretnék majd én is ilyen fiatal maradni! És még valami, ami számomra igazán fontos: mivel én magam rendkívül emocionális ember vagyok, nagyon erősen átélem az érzéseimet, különösen jól esik, hogy a rendező-karmester tökéletes figyelemmel és együttérzéssel követi a szereplőkben lejátszódó folyamatokat próba közben. Ezt rendkívül fontosnak tartom.