Gács enyhén provokálta Fischert, felvetve, hogy a karmester több módon is politizált: a repertoárválasztással, a hangversenyek közönségéhez intézett kijelentéseivel, és azzal, hogy a zenekar megpróbálja elérni a szélesebb nyilvánosságot, például a napokban megrendezett TérTáncKoncert segítségével. Fischer azonban ezeket nem tekinti politikai megnyilvánulásoknak. Elismerte, hogy időnként akad dolga a politikával, ám csak azért, mert fontosak számára az emberi értékek. „Úgy gondolom, meg kell értenem azokat, akiknek zenélek” – mondta. Fischer és Gács hosszabban beszélgettek A vörös tehénről, Fischer múlt ősszel bemutatott operájáról. Fischer kifejtette, hogy az opera egy XIX. századi vérvádon alapul, középpontjában pedig egy 14 éves fiú áll, aki apja ellen tanúskodott. Bár sokan megjegyezték, hogy az opera politikai üzenetet hordoz, Fischer kitart amellett, hogy őt elsősorban a fiú érdekelte. „Képzeljük csak el ezt a fiút” – mondta, aki elárulja a családját, hogy új identitást vehessen fel, de később visszakényszerül a családba. „Az opera az árulásról és a visszatérésről szól”. Fischer arról is beszélt Gácsnak, hogy külföldi újságírók gyakran igyekeznek a Magyarországon történő eseményekre reflektáló nyilatkozatokat szerezni tőle. „Ez nem én vagyok. Én nem olyan művész vagyok.” Hozzátette, hogy időnként válaszol Magyarországgal kapcsolatos kérdésekre, de nem azért, mert kritizálni akar. Gács ezután a Fővárosi Közgyűlés által lecsökkentett támogatásról kérdezte Fischert, aki rámutatott, hogy a Fesztiválzenekartól korábban is vontak már el támogatást. „Harminc éve harcolok ezért a zenekarért” – jegyezte meg, majd hozzátette, hogy vannak erős hangok Magyarországon, akik felismerik a zenekar értékét. „Nagy szolgálatot tesz az országnak és Budapest megítélésének” – jegyzete meg. „[A magyarok] büszkék a zenekarra.” A közönséggel való kapcsolatát illető kérdésre Fischer azt felelte, hogy szerinte mindnyájunkban van egy belső mag. „Szeretnék eljutni addig a magig” – mondta. Az eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható.