Mit jelent Bartók az ön számára?

Fischer Iván: Bartók minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője. Emberként is rendkívüli volt: generációk számára mutatott erkölcsi példát. Népzenekutatásait Magyarországon kívül más kelet-európai országokra is kiterjesztette, demonstrálva, hogy a zene nemzetközi, nem pedig nemzeti érték. Majd harcolt a nácizmus ellen, emigrációba vonult és az ellenállás jelképévé vált.

Katowicében két balettet és egy operát vezényel majd tőle – csak színpadi műveket. Elmondaná a személyes meglátásait ezekről a darabokról?

F.I.: Ez három egyedi, egymástól teljesen eltérő remekmű. A kékszakállú herceg vára pszichológiai opera, egy férfi és egy nő párbeszéde, amely egy bonyolult, zavaros kapcsolatot mutat be. A fából faragott királyfi ezzel szemben egy költői tündérmese, A csodálatos mandarin pedig modern, provokatív dráma.

Lát Bartókban valamiféle romantikus vonást? Nem a zenéjére gondolok, az nyilvánvalóan teljesen modern, hanem a célkitűzéseire, mint például a nemzeti zene megteremtése, valamint a zene szerepébe és jelentőségébe vetett hitére.

F.I.: Bartók zenéje mély, őszinte és érzelmes – az érzelgősség legcsekélyebb nyoma nélkül. A felszínen ridegnek, keménynek tűnhet, de jobban odafigyelve rendkívül mély érzésekre bukkanunk. Bartók nem törekedett a nemzeti zene megteremtésére; ő valódi világpolgár volt.

Nem gondolja, hogy még sok a felfedezésre váró Bartók-darab? Miért játszanak olyan ritkán egyes remekműveket, mint a Négy zenekari darab vagy a Falun? És mi a helyzet az általa szerzett rengeteg zongoraművel? Mit tehetnénk annak érdekében, hogy ezek újból műsorra kerüljenek?

F.I.: Ez a sorsa minden zeneszerzőnek – mindegyiküknek vannak rendkívül népszerű és kevésbé ismert darabjai. A Falun nehezen játszható, de remek darab. Bartók korai zongoraversenyeit valóban gyakrabban műsorra kéne tűzni, különösen a Rapszódiát és a Scherzót.

Éppen most van Kodály halálának 50. évfordulója. Nem tudom, Magyarországon hogy állnak a zenéjével, de a világ többi részén elsősorban a Háry János daljáték, valamint a Galántai és a Marosszéki táncok szerzőjeként ismert. Tényleg ez minden, ami az életművéből megőrzésre érdemes? Mi a helyzet a Concertóval és más darabokkal? Ezek a többnyire zseniális zenék miért nem találnak közönségre a nemzetközi színtéren?

F.I.: Kodály energiája legnagyobb részét az oktatásnak szentelte. Az általa létrehozott új szolfézsrendszer és komplett zenepedagógiai módszer megtanítja a gyerekeket tisztán énekelni és kottát olvasni, valamint a hallásukat is fejleszti. Szenzációs eredményeket ért el a pedagógia terén. Emellett zenetudósként határozott elképzelései voltak a zene által megvalósítható utakról, beleértve a népdalokat. A zeneszerzés gazdag életművének csak egy részét képezte. Nem komponált túl sok művet, ráadásul a tonális zene elkötelezett híveként távol tartotta magát a XX. század fő vonulatának számító atonális és szeriális zenétől. Kodály zenei óriás volt viszonylag kevés sikeres szerzeménnyel.

Vezényelt már valaha Szymanowskit? Hogyan vélekedik a zenéjéről és egyre növekvő nemzetközi sikeréről (a kérdés apropója, hogy idén márciusban van halálának 80. évfordulója).

F.I.: Noha nagyon szeretem a zenéjét és örülök felívelő népszerűségének, nem merném magam a szakértőjének nevezni. Szymanowski zenéjének tanulmányozása és előadása hosszabb távú terveim között szerepel.