hun/ eng
keresés
kosaram
„El is kell tudni játszani, amit énekelünk”

Interjú

„El is kell tudni játszani, amit énekelünk”

Miért tudunk azonosulni egy antihőssel? Elég-e, ha egy operaénekes énekel? Valerio Contaldo ismerősen mozog Orfeo szerepében – az Európai Hidak fesztiválon őt láthatjuk és hallhatjuk Fischer Iván legújabb operarendezésének főszerepében, Monteverdi La favola d’Orfeójában. Interjú.

Ahogy most végignéztem a próbán, jó fáradt lehet! Táncolt, mozgott, ugrált, tornázott. Énekelnie ma szinte nem is kellett. Ilyesmire számított, amikor elvállalta, hogy Orfeót játssza a Fischer Iván által rendezett Monteverdi-operában?

Valerio Contaldo: Az az igazság, hogy nem igazán készültem, tudván, hogy úgysem én döntöm el, milyen Orfeót kell majd játszanom. Ha egyáltalán készültem valamire, akkor az az, hogy bármi megtörténhet. A mai modern operaelőadások a legszélsőségesebb dolgokat kívánják a szereplőktől, jó, ha az ember ezzel tisztában van. Kiszámíthatatlan, hogy a rendező mit fog kigondolni. Ha elvállaltam, hogy eljátszom a rám bízott szerepet, akkor mindenre föl kell készülnöm. És talán épp ez a legszebb az egészben, hogy az ember odaadja magát minden egyes újabb megmérettetéskor.

Nem először énekli és játssza ezt a szerepet.

V. C.: Igen, korábban kétféle rendezésben is szerepeltem, de egyik alkalommal sem volt ilyen mértékig színpadi a megjelenítés, ahogy most Fischer Ivánnal. Operaénekesként legalább 14-szer, 15-ször énekeltem már ezt a szerepet.

A rendezők előszeretettel hívják nemcsak operaénekesi minőségében, hanem úgy is, mint énekes színészt, ahol a színészi munkán nagyobb a hangsúly. Így van?

V. C.: Nézze, egy jól rendezett operában az operaénekesnek komoly színészi feladatot is kell vállalnia. Manapság egyre inkább ez a trend. Nem elég egyszerűen csak kiállni nagyra nyitott szájjal és elénekelni a megírt áriákat. El is kell tudni játszani, amit énekelünk.

Elég nehéz feladata van Orfeónak ebben a darabban.

V. C.: Valóban nehéz, sokat kivesz, ugyanakkor nagy élvezetet is jelent, hiszen annyi mindent ki tud fejezni a színész és énekes ezzel a szereppel! Különösen én, hiszen a „földije” vagyok: Olaszországban születtem és olasz a lelkem. Otthon érzem magam ebben a szerepben. Ehhez még hozzáadódik, hogy vannak olyan irodalmi témák, amelyek jól megágyaznak ennek a szerepnek és amelyek a legnagyobb itáliai írók tollából születtek. Kezdve Dantéval, aki az Isteni színjátékban a történet lényegét írta meg, de említhetem Angelo Polizianót, a híres reneszánsz költőt is, és persze Petrarcáról se feledkezzünk meg!

Mi mindent lehet kifejezni ezzel a szereppel?

V. C.: Az én olvasatomban egy olyan zenészről van szó, aki a zene erejét mindenre föl tudja használni. A muzsika segítségével kommunikálni képes a természettel, a többi emberrel, az érzelmekkel, sőt, még az istenekkel is. Nem mindig tökéletes az a nyelv, amit a zenén keresztül használunk – olykor tévedhetünk is, de épp ezért olyan természetes és emberi. A zene nyelve univerzális. Engem ez mélyen meghat, mert úgy érzem, hogy a hangszerek és az énekhangok által egy egész sor érzést, gondolatot, akaratot ki tudunk fejezni. A zene egy hihetetlenül gazdag kincsesbánya.

Szereti Orfeót?

A figurát, akinek a szerepében énekelek, vagy a történet mondabeli hősére gondol?

Talán mindkettőre.

V. C.: Orfeo végülis köztudottan egy nagy lúzer. Elveszíti a feleségét, a szerelmet, elveszíti az istenek belé fektetett bizalmát, és ami a legtragikusabb, hogy végül a belső késztetését, vagyis az erejét is elveszíti. Magányossá válik és többé nem énekelhet. Elveszíti a hangszerét és a hangját is. Csak egy visszhang válaszol a kérdéseire, nincs többé hatása senkire és semmire. Teljesen elgyengül.

Ez is nagyon emberi, hiszen ha elveszítjük a legfontosabb értékeinket, akkor elgyengülünk.

V. C.: Ez pontosan így van, és ezért is érzünk empátiát Orfeo iránt. Megértjük és átérezzük a fájdalmát. De hogy nem tekintjük hősnek, az biztos. Sokkal inkább antihősnek. Miközben nagyon is könnyen tudunk azonosulni vele.

Fischer Iván az opera végét saját kompozíciójával egészítette ki. Észrevehető, hogy hol ér véget az eredeti Monteverdi-opera, és honnantól kezdődik a Fischer Iván által komponált befejezés?

V. C.: Azt hiszem, azok számára, akik nem számítanak vájtfülűnek, és nem ismerik mélységeiben a Monteverdi-operát, nem lesz egyszerű észrevenni a különbséget. De az, akinek ez a szakmája, mint például nekem, hamar rájön. De közben a kétféle zene tökéletesen illeszkedik egymáshoz.

Fischer Iván legújabb operarendezését, Monteverdi La favola d’Orfeo című operáját szeptember 20-án élőben közvetítjük honlapunkon és Facebook-oldalunkon. Az előadást az index.hu Facebook-oldalán is követhetik majd Fazekas Gergely kommentárjával.