Különleges vendég érkezett a napokban Budapestre: vendégkarmesterünk, Lahav Shani magyar származású nagymamája, a 89 éves Edith Shalev azért utazott ide Izraelből, hogy lássa vezényelni az unokáját a Zeneakadémián. Edith Budapesten töltötte a gyermek- és fiatalkorának egy fontos szakaszát 1936 és 1948 között, és későbbi élete során is rendszeresen hazalátogatott. Megkerestük, hogy meséljen nekünk egy kicsit az emlékeiről és a világhírű karmesterré cseperedett unokájával való szoros kapcsolatáról.
Mikor járt utoljára Budapesten?
Edith Shalev: Körülbelül tíz vagy tizenegy éve voltam itt utoljára. Előtte, főleg amíg Lahav és a többi unokám kisebbek voltak, minden nyáron legalább két hetet itt töltöttünk. Olyankor végignéztünk Budapesten mindent: múzeumokat, szobrokat, épületeket. Emlékszem, hogy rendszeresen mentünk Lahavval a Vásárcsarnokba avokádót vásárolni. Ezeket a kirándulásokat én is nagyon szerettem, mivel így ismertem meg a várost. Én Pozsonyban születtem és a csehszlovákiai náci rezsim megerősödésekor kerültem Budapestre, ahol a háború végéig éltem.
Amikor Budapesten voltak, jártak koncertekre? Van a zenéhez köthető közös élményük?
E. S.: Emlékszem, hogy egyszer nagyon jó helyre kaptam jegyeket az Operába, Puccini Bohéméletére. Az előadás után Lahav csak annyit mondott nekem, hogy a karmester jól dirigált, de a főszereplő énekes rossz helyen állt a színpadon, ezért nem énekelt túl jól.
Az unokája most a Zeneakadémián vezényli a Fesztiválzenekart. Oda is jártak?
E. S.: Oda inkább csak kívülről hallgatóztunk be, mivel sokszor lehetett hallani a bent zongorázó diákokat. Bentre nem igazán szerettünk menni, mert olyan volt, mint egy múzeum: mindig ránk szóltak, hogy ne nyúljunk semmihez (nevet).
Először utazott Lahav után meghallgatni őt?
E. S.: Amikor Izraelben koncertezik, akkor igyekszem mindig elmenni és meghallgatni. Külföldön utoljára néhány éve, Rotterdamban láttam vezényelni. Akkor az egész család oda utazott, mivel ez volt Lahav első komoly karmesteri munkája. Egyébként a mostani egy ritka alkalom, mivel itt van a családunk nagy része, hogy meghallgassa a koncerteket.
Ritka alkalom, hogy együtt tudnak lenni egy fellépésén?
E. S.: Odahaza ez gyakrabban előfordul, de az, hogy külföldre menjünk, nem gyakori.
Nagyon közeli a kapcsolata Lahavval. Amikor megérkeztek, láttam, milyen harmonikusak együtt. Ha éppen nem egy fellépésére kíséri el Lahavot, mit szoktak együtt csinálni?
E. S.: Amikor Lahav hazajön, akkor általában az első útja hozzám vezet. Vacsorázunk, utána pedig dámajátékot játszunk, whiskyt iszunk, későig beszélgetünk. Ha nem vagyunk együtt, akkor is mindig láthatom: a Youtube-on sok koncertfelvétele van, felhívjuk egymást Skype-on, de a koncertjeinek az időpontjait is kívülről tudom. Azt, hogy most Budapestre jövök, már két éve tudom. Már akkor elhatároztam, amikor felhívott és elmondta, hogy a Fesztiválzenekartól felkérték, hogy vezényelje őket!
Mindhárom koncertre elmegy?
E. S.: Még szép! Nagyon szeretem a zenét, és ameddig tudok és megtehetem, annyi koncertre megyek el, amennyire csak tudok. Sok más – például a bridzsezés – mellett ez tart frissen.
Lahav Shani és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjei telt házasak, de november 8-i koncertünket élőben közvetítjük honlapunkon.
