Classicpoint.ch: Ön Magyarországról származik, az év egyik felét ott, a másikat Berlinben tölti. Miben látja a két ország közötti kulturális különbségeket?

Számos különbség van: nagy ország – kis ország, világnyelv – elszigetelt nyelv, kelet – nyugat, racionalitás – inspiráció stb. De vannak hasonlóságok is. Mindkét fővárosban sok külföldi él, gazdag a kulturális és különösen a művészeti élet.

Ön dolgozott Nikolaus Harnoncourt-ral. Miben nem értett vele egyet?

Abban egyetértettem vele, hogy a zene egy kommunikációs eszköz. Ötleteket, gondolatokat, érzéseket közvetít. A zene nem drog, ami csak szépen hangzik. Harnoncourt a „beszédszerű zene” fogalmát használta. Én szeretnék egy lépéssel tovább menni, és azt mondani, hogy a zene ott kezdődik, ahol a beszéd abbamarad. A zene ugyanis képes olyan dolgokat közvetíteni, amelyeket szavakkal nem tudunk kifejezni.

1983-ban megalapította és élvonalbeli zenekarrá fejlesztette a Budapesti Fesztiválzenekart. Miben különbözik a Fesztiválzenekar a többi élvonalbeli zenekartól?

A legszembetűnőbb különbség az innovációs képesség, a BFZ ugyanis intenzíven foglalkozik saját jövőképével. A legmagasabb színvonalon dolgozunk, de folyamatos kísérletező kedv jellemez bennünket, ellentétben más kiváló, ám hagyományőrző zenekarokkal.

Egyedi ülésrendet dolgozott ki. El tudná magyarázni ennek az előnyét?

Az ülésrend csak egy a sok reformintézkedés közül. A különböző magasságokkal kiegyenlítjük a hangerőbeli különbségeket pl. a fa- és a rézfúvósok között. A fafúvósok jobban és tisztábban hangzanak, ha nagybőgők és nem rézfúvósok szólnak a hátuk mögött. A nagybőgők pedig jobban hangzanak egymás mellett, mint egy kupacban. A brácsaszólam a jobb kezemnél kikerül az elnyomás alól.

Magyarországon komoly problémák vannak a kisebbségekkel. Ön és zenekara támogató projekteket hoztak létre. Emellett Ön a menekültek megsegítésére teherautót, szállást szervezett, és élelmiszert, takarókat stb. gyűjtött. Milyen a jelenlegi helyzet?

Magyarországon most alig van menekült. Van azonban közel félmillió szintó és roma, akik többnyire szegénységben élnek, és az esélyeik is rosszabbak.

Zenészeivel elfeledett, tabuvá vált helyszíneken lép fel. Mesélne nekünk erről kicsit részletesebben?

Többnyire zsidók által nem lakott falvakban és városokban található, elhagyott zsinagógákat keresünk fel. Játszunk az ott lakóknak, akik nagyon keveset tudnak a múltról. Egy rabbi mesél az egykori zsidó szomszédokról és a zsinagóga szerepéről. A zsinagógák között vannak az emigrált zsidók adományaiból vagy állami támogatással szépen felújítottak, és olyanok is, amelyek romosak, raktárként vagy sportcsarnokként működnek.

Karmesterként miben áll az Ön legnagyobb feladata?

A zene az én csodaszerem. Célom, hogy a társadalmat szolgáljam. A zenekar az én családom.

18 éve zeneszerzőként is tevékenykedik. Hogyan jellemezné saját stílusát?

Sok stílust ötvözök, amelynek eredménye egy eklektikus stílus. A legjobb barátaim szerint mégis van valami személyes a zenémben. Ezt mindig örömmel hallom, mert azt remélem, hogy a személyes nem a nyelvezetre, hanem a tartalomra vonatkozik.

Egy interjúban korábban azt mondta, nem érzi kötelességének a kortárs zenei művek elődadását. Milyen a kortárs művek minősége az Ön véleménye szerint?

Úgy érzem, a „kötelesség” mindig a szándékkal ellentétes hatást vált ki. Ha így megy tovább, olyan szerelmi háromszög jöhet létre, amelyben a zeneszerző unalmas zenét ír, a közönség unatkozik, és a karmester kötelességből adja elő. Inkább a közönség kulturális igényeivel szemben érzek elkötelezettséget. Ami a minőséget illeti, nem lehet általánosítani. Van szép és csúnya. A tonalitás lassan legyőzi az atonalitást. Az atonális zene valószínűleg a 20. század egyik sikertelen próbálkozásaként fog bekerülni a zenetörténetbe. Vannak azonban csodálatos atonális művek is.

A Verbier Festivalon Wagner-esttel lépnek színpadra. Mit jelent az Ön számára általánosságban Wagner zenéje?

Wagner az európai kultúra egyik legnagyobb zsenije volt, aki elképesztő kreativitással és eredetiséggel volt megáldva. Egy külön világot hozott létre.

Tudna esetleg egy-egy rövid személyes gondolatot fűzni a művekhez?

Nürnbergi mesterdalnokok, Nyitány: két világ egymásra találása. A hagyomány és a romantikus melódia. Mindkettő fantasztikusan szép. Parsifal, Nagypénteki varázs: színtiszta költészet. A lírai Wagner mindig nagyon érzelmes. Trisztán és Izolda, Előjáték és Szerelmi halál: a legjobb Schopenhauert olvasni hozzá. Az istenek alkonya: Napkelte, Siegfried rajnai utazása, Gyászinduló és Starke Scheite – zárójelenet (Brünnhilde)

Kár, hogy nem tudjuk az egész Ringet előadni. Vagy mégis elő kellene adnunk?